Barátaimmal azonban hadilábon állok. Sokat kotyognak vagy némán bámulnak a világba amit ismerni szeretnének s ha elindulnak felé sírva visszafordulnak mert az út feltöri lábukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.
2. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.
3. Szeretném egyszer látni kívülről, föntről, hogy miféle settenkedő módban, milyen kacskaringós utakon érkezik el hozzám az a pillanat, amikor - sokszor mélyen fájdalmas élményként, de mégis visszavonhatatlanul - lemondok valamiről, feladok valamit, talán legpontosabban úgy mondhatom, hogy elveszítek valamit.
4. Barátaim egyenkint elhagytak, akikkel jót tettem, megtagadtak; akiket szerettem, nem szeretnek, akikért ragyogtam, eltemetnek. Babits Mihály
5. Ahogy (...) szomorú arcát néztem, elméláztam az emberi viszonyokon. Hiába vagyunk jóban, ha máshol élünk, más suliba járunk, szétválnak útjaink. És vajon hány emberrel fogok még találkozni a városban? Vajon hány emberrel fogjuk megérteni egymást?
6. Amerre én járok, arra bámul a világ, Vakok között állok, és elárul, aki lát, Irigylik a semmit meg a papírkoronát. Beton.Hofi
7. Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. (...) Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez. Oravecz Nóra
8. Egyik lábam: indulni nem mer, másik lábam: maradni nem. Sivatag fojt, taszít a tenger - elég nehéz nekem, velem. Fodor Ákos
9. Betûzgetem még a történelmet, néha óriásnak nézem, ami törpén elment, néha megállok, de sorsom egyre unszol, nógat előre, s én számolom a véres sorompókat, számolom, míg el nem jutok a legutolsóig. Kétmilliárd ember lesi léptem, engem szólít, dulakodik értem, kérdez, s a lelkemben kutat: megállok vagy továbbmegyek, vállalom az utat, az újat, a töretlent; vagy jobb talán, azt tartom, sétálni a tükörsima, megszokott aszfalton? Vallani kell...
10. Jobb egyedül menni szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk. Müller Péter