Ugrás a tartalomra
Csalódás az, amikor hirtelen elszakad az a bizonyos selyemcérna, ami összefûzi az én szívem csücskét a te szíved csücskével. Újabb selyemcérna már nem szerezhető be, mert ami elszakadt, egyszeri volt és megismételhetetlen.
Kapcsolódó idézetek
-
A bizalom olyan, mint egy láthatatlan selyemcérna, ami összefûzi az én szívem csücskét a te szíved csücskével.
Cseh Katalin
-
Elszorul a szívem,
A mikor azt látom,
Hogy az, ki olyan volt,
Mint egy tündérálom,
Elfonnyad, megfakul
Mint a letört rózsa,
A szirmait elhullatja.
Szerteszéjjel szórja!
Ambrozovics Dezső
-
Csalódás, ha valami nem sikerül, de az a teljes kudarc, ha meg sem próbálod.
Beverly Sills
-
Ha egyszer a szív összetörik... nem könnyen forr össze. (...) Olyan, mint az edzett üveg, amely millió darabra törik, és soha többé nem lehet összerakni. Legalábbis nem úgy, ahogy volt. Össze lehet kotorni, de attól az még nem lesz ablak. Csak egy halom törött, színes üveg. A szilánkokra tört szívek nem gyógyulnak meg, nem forrnak össze. Egyszerûen nem úgy mûködnek.
Charles Martin
-
Nyilván elszakad valami az emberben, például a szív húrja, amikor az, akiről azt hiszi, hogy úgy ismeri, mint a tenyerét, akibe beleszeretett, akivel összeházasodott, akitől gyerekei születtek, akivel közös otthona lett, közös emlékei, egyszer csak idegen emberré válik.
Jón Kalman Stefánsson
-
Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szived most új lakóra vár.
Madách Imre
-
Egy elejtett szó sokat rombolhat. Sokszor megesik, az ember nem is tudja, hogy történt, az elhangzott szó sebet üt a szíven, s az lassan kiürül. A szerelmes egyszer csak azt látja, hogy boldogsága apad. Nincs félelmetesebb a repedt váza szivárgásánál.
Victor Hugo
-
Lehet, hogy a szerelem csak egyszer jön el az életben. És ha elszalasztod, nincs rá több esélyed. Legyeskedsz körülötte, és várod, hogy szabad legyen, majd reménykedsz benne, hogy viszonozza az érzelmeidet, de ez nem elég.
Karen White
-
Emlékszem, mikor azt mondtad,
Hogy a szívem kell, de most eldobtad.
Emlékszem, mikor azt mondtad,
Hogy mégsem kell, de te elloptad.
Az a sok-sok év, amit átéltünk,
A sok akadály, amin már átléptünk,
De a témára már így rátértünk,
Hát én is azt mondom, hogy kár értünk.
-
Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem, többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót eddig nem ismertem.
Vavyan Fable