Eljegyeztelek nehéz szerelemre; alkonyi táj tárul körénk, derengve tündöklik egyre holdas sátra még,

Kapcsolódó idézetek

1. Valami nagy, elérhetetlen szerelem ködlik a mezők felett, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Dsida Jenő
2. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
3. Nap szárítja csapzott tollát, Nézi szíve választottját, Megesküszik földre-égre, Halálba is elmegy érte.
4. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisûlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dûlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Csokonai Vitéz Mihály
5. A régi és új szenvedély, mely téged áthatott, szívedben szétárad, s mint ég és föld, oly végtelen, szerelmes ifjú, sóvárgó lány, késő bánatod, a szél- s holdfényadósságot fizetni gyötrelem. Cao Hszüe-csin
6. A szerelem hegyes fullánk, És lángol a seb, amelyet ejt. Quentin Tarantino
7. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály
8. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
9. Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. (...) Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásaid szárnyain röpül. Várnai Zseni
10. Sokszor szerelembe estem, Sokszor csak a szikrát éreztem, Sokszor csupán merengtem, Holott tiszta volt az ösvény előttem. Robert Plant