Emléked sivatag, S már templomod romokban áll. Rongyba öltöztek vágyaim, Nincs pillanat, mi bánthatna már.

Kapcsolódó idézetek

1. Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bûntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. Ákos
2. Ha már elvetted ifjúságomat, Ha vágyam nincs már, tüzem lelohadt, Ha rámfújtál és lángom kialudt, Fújd szét, uram, a megmaradt hamut! Falu Tamás
3. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
4. Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!
5. Érted bármit megteszek Nélküled én elveszek Nem ég bennem úgy a tûz Ha engem messze elkerülsz Hogyha nem hallom szavad A lelkem többé nem szabad Minden sóhaj fojtogat Nem vívok többé harcokat. Intim Torna Illegál
6. Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás. Zanzibár
7. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
8. Megrontott tested már búsan rejti a mély sír, Ám emléked örök kincse szivünk vigasza. Tóth Árpád
9. Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag, A múltad beszédes, a jövőd hallgatag. Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel, Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell. Ákos
10. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.