Úgy emlékezett rá, mint ébredéskor az álmaira szokott az ember, mint valami visszahozhatatlanra, amely minden lélegzetvétellel egyre jobban távolodik.

Kapcsolódó idézetek

1. De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából. Joanne Kathleen Rowling
2. Ahogy egyre jobban magához tért az álmából, egyre inkább fájdalmasabbá vált a tekintete. Akkor egyszer hallottam meg, ahogy egy emberi szív megtörik.
3. Az emlékek (...) annál hamarább elmúlnak, minél távolabb esnek az embertől. Lakatos Menyhért
4. Emlékei ismerősek voltak, de homályosak, akár egy régi filmszalag, amelynek már elnyûvődött a fogazata, és a hangsávja is megkopott. Ken Follett
5. Úgy rémlett neki, hogy amit lát, csupán fátyol a szemén. Sohasem érezte még ily élesen, hogy mindaz, amit értelmével kivet magából - benne van. Hogy mikor a szemét behunyja, az egész világ eltûnik. Jaroslaw Iwaszkiewicz
6. A távolság olyan, mint az idő: eltörli az emlékek nyomát.
7. Az emlékek, akárcsak az álmok, szertefoszlanak, ha nem idézgetik föl őket.
8. Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia. Gaál Viktor
9. Egyre zavaróbbnak érezte, ahogyan ezek az emlékek folyamatosan a felszínre törtek. Mintha a múlt sohasem ért volna véget, mintha az idő végtelenbe nyúló tornyának emeletén továbbra is minden újra meg újra megtörténne. Stephen King
10. Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt. Jókai Mór