Ugrás a tartalomra
Én, kedves, sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés,
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitûzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó,
Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;
Nem vagyok én az örömnek rózsája,
De vagyok a szomorúság gyászfája.
Petőfi Sándor
-
Tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.
Lesznai Anna
-
Nem voltam, nem vagyok, nem lehetek méltó a maga szerelmére. Maga a tisztaság, az édes, szûzies érzelmek ragyogó ideálja, s én... én egy szebb életnek ide maradt romja: fakó, hétköznapi ember.
Ady Endre
-
Mintha ifjúságom bús öregkor lenne.
Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel;
Borús, barna árnyék borul a lelkemre,
Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel.
Jovan Ducic
-
Tőlem képmutató gyöngédséget ne várj,
szívem bús hidegét immár nem rejtem én el.
Igaz. A szerelem ifjonti lángja már
nem lobog benne szenvedéllyel.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
-
Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak...
Lányi Sarolta
-
Dehogy szeretlek! Nem szeretlek.
Fénybe sem, árnyba sem követlek,
meg sem kövezlek, meg sem látlak,
látni sem, tudni sem kívánlak,
szavad is szólhat bárki másnak,
lényedből eltûnt a varázslat,
tán nem is volt, csak képzelődtem,
köd vagy! Maradj is köd a ködben.
Egyed Emese
-
Mintha ma minden
Szomorúbb lenne...
(...)
Mintha a napfény
Nem tündökölne...
Mintha a szívem
Meg volna törve...
Nadányi Zoltán
-
Nem akarlak annyira szeretni, hogy tökéletessé váljak tőle! Nem akarok megszelídülni, felpuhulni, ellágyulni! Inkább vad maradok, parázs, dühödt, lobbanékony! Nem fogok aforizmákban megnyilatkozni, nem leszek választékos, csiszolt, kifinomult!
Vavyan Fable
-
Szomorúnak vagyok szép,
s csak könnyek közt igazán elememben.
A napfényről nem tudok írni,
és csak akkor festek ha elkeseredtem.