Ha átérzel minden halált, mit te okoztál, minden életet, mit derékba törtél, minden lassú és verejtékes termést, mit letaroltál, minden gyermeket, kinek jövőjét elloptad, az őrület a nyakad köré tekeri hurkát, és kivezet egy sötét erdőbe, hol a folyók mocskosak és a madarak némák.

Kapcsolódó idézetek

1. Õrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerûen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelyből nincs többé menekvés. Charlotte Bronte
2. Ha egyedül barangolsz a sötét erdőben, másnak látod a világot, máshogyan gondolkodsz, kicserélődsz, más emberré válsz. Ha békére vágysz, lelki nyugalomra lelsz, ha nyomasztó tespedtségtől sorvadsz, lázadó szellem száll meg, ha feledni akarsz, felejtesz, ha emlékezni, emlékezel. Ha sírni akarsz, úgy, hogy senki se lásson, veled együtt sírnak a fák, ha nevetni akarsz, veled együtt mosolyog a hold. Dörnyei Kálmán
3. Volt már dolgod olyan emberekkel, akik alig egy óra alatt mindent elveszítettek? Reggel kilépsz a házból, ahol a feleséged, a gyermekeid, a szüleid élnek. Amikor hazaérsz, csupán egy füstölgő gödröt találsz a helyén. Azután valami történik veled - bizonyos mértékig megszûnsz embernek lenni. Többé nincs szükséged pénzre, dicsőségre; a bosszú válik az egyedüli örömöddé. És mivel már nem kapaszkodsz az életbe, a halál elkerül, a golyók elzúgnak melletted. Farkassá válsz.
4. A múlt, az a család, az az avasodás, a keserûség, a halál - szánok minden olyan embert, akivel találkozom, és látom, hogy vonszolja magát, akár a csiga, a hátán cipelve a családját, a halottait, a szakításait, a csalódásait, míg össze nem omlik az emlékek súlya alatt. Ha védtelenül odakínálod magad a múltnak, az élők és a holtak legyilkolnak, csak erre várnak. Gérard Dépardieu
5. Mérgezett az éj veled, de vonz magához minden álma. Kezed vezet e tiltott csendben és a vad bûntudat. Péterfy Bori and Love Band
6. Sötétben bolyongó, szánalmas árnyék, Tetteiddel fájdalmat és szenvedést okozol, Bûnben elmerült, tisztátalan lélek, Kíváncsi vagy, milyen a halál?
7. Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni. Cassandra Clare
8. El sem tudod képzelni, milyen szörnyû látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése. (...) Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó ûr áll. Nicholas Sparks
9. Óvakodj az erő sötét oldalától, a düh, a félelem, az erőszak, ez mind az erő sötét oldala, könnyû a csapdájába esni, és ha egyszer megkaparint magának, el nem ereszt, míg végül felemészt!
10. A rossznak sok arca van, és ügyesen, szinte észrevétlenül oson, furakodik be mindenhová. (...) Egy menekülő hadsereg felégeti maga mögött a hidakat. Te az én életemmel ugyanezt tetted: módszeres aprólékossággal romboltad le a múltam, s hogy még véletlenül se tudjak majd emelt fővel élni, a jövőmet is. Susanna Tamaro