Ha az emberi történelem kivételes helyet biztosít az egyiptomiaknak a túlvilágról alkotott gazdag képük miatt, milyen hely jut majd vajon annak a népnek, amely a kényelem és a kapzsiság látszólagos bálványozása közben hegyekben hagyta hátra az elektronikai hulladékot? Mit mondhatunk egy kultúráról, aminek az öröksége a jövő számára veszélyes anyagok halmai és megmérgezett vízkészletek lesznek? Vajon Amerika piramisai a szeméthegyek lesznek?

Kapcsolódó idézetek

1. Az ókori Egyiptom elitjéhez hasonlóan a legtöbb ember a legtöbb kultúrában piramisépítésre teszi fel az életét. Csupán a piramisok neve, formája és mérete változik kultúráról kultúrára. Felvehetik például egy kertvárosi ház alakját, medencével és örökzöld pázsittal, vagy egy pompás tetőlakásét irigylésre méltó kilátással. Yuval Noah Harari
2. Századunk fehér-ember-civilizácíójában a folyóknak, a tengereknek, a levegőnek, a földnek átadott salakanyagok jelentős hányadát a talaj képtelen lebontani. Ez az anyag nem bomló hulladék. Egy része súlyosan mérgező anyagokból áll, melyek gondatlanságból bekerülnek a természetes körforgásba, és ott beláthatatlan pusztítást visznek véghez. A mérgezett hulladék a fehér ember és kultúrájának adománya a Föld számára, maradandó hozzájárulása a bolygó életéhez. Igazi hagyaték, örökre szól. Werner Pieper
3. Az ember a saját elmúlására gondolva abba a vigaszba kapaszkodik, hogy legalább valami tovább fog élni, ami képvisel bennünket vagy sokat jelent számunkra, s valamiképpen megőrződünk benne, még ha ez nem több is, mint hogy tudjuk, vannak dolgok és emberek, akiket szeretünk, s azok túlélnek minket és még sokáig létezni fognak. Gyerekeink élete folytatódik, úgyhogy a miénk sem ér igazán véget: ez a szánalmas foszlány maradt meg az egyiptomiak halhatatlanságából a modern ember számára. Egyesek természetesen a maguk szelíd keresztény mennyországába kapaszkodnak vagy Allah ridegen orgiasztikus paradicsomába, de a legtöbb ember számára valami egyszerûbb van a tarsolyban: gyerekek, unokák, családi vállalat, egy élet munkája, vagy épp csak az ember mindennapi ügyeinek kellékei: a kocsma és az utca megmarad, a futballklub is megmarad, a kormány és az alkotmány és a régi rendszer is. Ha az embert nem hangolják le ezek az intézmények, amelyek szívtelenül zörögnek tovább, mennyei közönnyel szemlélve az egyes ember halálát, akkor, épp ellenkezőleg, bátorságot öntenek belé, és olyanná válnak, mint a fáraósírok falain lévő ételábrázolások. Arthur Phillips
4. A rohanó, figyelmetlen és felelőtlen emberi pusztítás tovább folyik, ami már a közeli jövőben környezetünk nemkívánatos és teljes átalakítását eredményezheti. Vajon ki fogja jól érezni magát ebben a mesterséges, szennyező- és hulladékanyagoktól terhes világban? Miért kell meghosszabbítani az emberi életet, ha ugyanakkor ez a meghosszabbodás újabb betegségeket és szenvedéseket tartogat a számunkra? A fiatalok dolga, hogy megtegyenek mindent nemcsak a holnapért, hanem a távoli jövőért is. Talán még nem késő. Tompa Anna
5. Micsoda szánalmas klisé az, hogy "emlékeimben örökké él". Él? Hisz pontosan azt nem teszi! Mintha úgy gondolnánk, mint az ókori egyiptomiak, kik balzsamozással remélték megőrizni halottaikat. Hát semmi nem győz meg bennünket, hogy nincsenek többé! Mi az, ami megmaradt belőlük? Egy holttest, egy emlék, (némelyek szerint) a kísértetük. Ugyan, szemfényvesztés, badarság! Mindhárom a halál szinonimája. Clive Staples Lewis
6. A történelem az emberiség kollektív, ősi szarkupaca, egy hatalmas, egyre növekvő szarhegy. Mi most a tetején állunk, de az utánunk jövő nemzedékek kakija egykettőre el fog temetni bennünket. Hogy csak egy példát mondjak, ezért néznek ki olyan furcsán az ősök ruhái a régi fényképeken. (...) Te is egy vagy azok közül, akiknek az a sorsa, hogy elnyelje őket a gyerekeitek és unokáitok trotyija. Stephen King
7. A természet apró szigetekre szorult vissza a hamis és mesterséges világ tengerében, szigetekre, ahova az ember ellátogathat megcsodálni, fényképet készíteni a lakóiról - legyen szó állatokról, növényekről, fákról, sziklákról, folyókról vagy hegyekről, mintha valami különleges kiállítási darab lennének egy múzeumban, anélkül, hogy felfogná, hogy valaha ezek a sziklák, völgyek, folyók nem védelemre szoruló örökség voltak, hanem saját otthonunk, saját szupermarketünk, saját iskolánk. Egyszóval a saját bolygónk. Kilian Jornet
8. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy éppen úgy, mint voltak idők, amikor a tigrisek számára még nem termett babér, úgy jönnek el azok az idők, amikor számukra már nem lesz élhető az élet, kivéve az állatkerteket és más rezervátumokat. És ez éppígy igaz kulturális örökségünk jó részére. Daniel Dennett
9. Kétségkívül mérhetetlen lehetőségek rejlenek a más égitestekről szóló történetek megfontolt kiaknázásában (...). Az úttörőknek azonban fel kell készülniük rá, hogy fáradozásaikat nem jutalmazza majd anyagi siker, szakmai elismerés, vagy az olvasó többség bátorítása, mely többség ízlését súlyosan elferdítette a rengeteg elfogyasztott szemét. Howard Phillips Lovecraft
10. Ahogy meghagyunk egy darabka erdőt a vadembereknek, hogy ott vadásszanak és halásszanak, úgy egy magasabb rendű civilizáció esetleg meghagyhat egy darabka ipartelepet azok számára, akik még mindig az intellektuális kiskorúság stádiumában vannak, és tényleg arra kíváncsiak, hogyan forognak körbe-körbe a kerekek. Gilbert Keith Chesterton