Ha egy történész saját korához érkezik el, legjobb, ha leteszi a tollat. A folytatás esetleg csak spekuláció a jövőről. Ez általában igen hiú vállalkozás, és aki ilyesmire adja a fejét, könnyen köznevetség tárgya lehet. Mégis kevés történész vonhatja ki magát a történelmet formáló hatalmas erők igézete alól, és kísértésbe esik, hogy a maga módján értelmezze őket. Végül is nem lehet megtagadni egy történésztől, hogy elemezze kora eseményeit, és ettől már csak egy lépés azt firtatni, mit rejt a jövő méhe.

Kapcsolódó idézetek

1. A történetírásban, a múlt értelmezésében minden történész maga kell kiválassza a leginkább említésre méltó tényeket. Választása bizonyos mértékig saját személyes ízlésén múlik, és arról tanúskodik, a gazdasági, politikai, társadalmi erők közül mely hatásokat tart a legjelentősebbeknek. Senki nem ismeri az igazságot, ezért könnyen megeshet, hogy két becsületes és szorgalmas történész ugyanannak az eseménynek eltérő magyarázatára jut, noha mindkettő legitim történészi módszereket követ.
2. Nevetségesek ezek a történészek, akik légből kapott tényekkel próbálják alátámasztani az elméleteiket. Mert senki nem tudja, hogy miért történnek a dolgok, értitek? Bármiből bármi következhet. Még a valódi történelem sem árul el nekünk semmit. Nem tudjuk, hogy hatással vagyunk a történelemre vagy sem, és hogy egy szög híján elbukott egy civilizáció, vagy hogy eget rengetőnél eget rengetőbb tetteink is csak virágszirmok a hömpölygő ár tetején, vagy valahol a kettő között, vagy mindkettő egyszerre. Egyszerûen nem tudjuk, és a mi-lett-volna-hák sem visznek közelebb a megoldáshoz. Kim Stanley Robinson
3. A történelem igazi humán tudomány. A történelemnek vannak emberi szempontjai: ki lehet belőle domborítani ezt is, azt is. A történetírásban (ez benne az érdekes!) ugyanazt az eseménysort elő lehet adni diadalként és tragédiaként, és ott természetes, hogy más-más történészek ellenkező előjellel adják elő ugyanannak a korszaknak a történelmét. Nádasdy Ádám
4. Az analógiák mindig nagyon vonzóak a történelem magyarázatában, csak általában tévesek, rosszak. Az, hogy a múltban valami úgy történt, nem jelenti azt, hogy a jövőben is úgy fog történni. Egyszerûen nem így mûködik a történelem. Az analógiák mindig vonzóak, mert ismerőssé teszik az ismeretlent, de ugyanakkor elemzői vagy újságírói eszközként inkább félrevezetőek. Krekó Péter
5. A történész soha nem tud olyan objektív képet adni saját koráról, mint egy későbbi generációból való. Azon múlik a dolog, hogy megfelelő perspektívából kell látni mindent, mert akkor látszanak a valódi arányok. Agatha Christie
6. Kapuban áll a történész is, amikor arról dönt, hogy milyen történeteket enged be a múltból a jelenbe, és hogyan írja, szerkeszti, alkotja meg őket.
7. Nincs korszak, amely ne alkotna új történelemtudományt. De ez nemcsak a történészek privilégiuma. Minden korszaknak megvannak a problémái, melyek nem léteztek megelőzően; mikor a mából a múlt felé fordulnak, sokszor keresnek "visszafelől" igazolást.
8. A múltat is teremteni kell... egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerûen el se megy; ködszerûen üli meg a tájat és az elmét. Illyés Gyula
9. Az sem helytálló, miként a kívülálló talán szeretné hinni, hogy a múlt elevenségének csak megfigyelői, míg a jelenének részesei vagyunk. Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk. Bernhard Schlink
10. Mindenkor az számít jó és nagy írónak, aki a legtalálóbban tud írni a maga korának, a kortársaknak, aki legjobban meg tud felelni a kortárs nézeteknek és hangulatoknak. Ámde nagyon valószínû, hogy a jövőben csak az marad meg igazi írónak, aki a legtalálóbb képet tudta adni a maga koráról, a kortársakról és nézeteikről. Mégpedig tekintet nélkül a mulandó nézetekre és pillanatnyi hangulatokra. Ivo Andric