Ha fuldokolsz, nem tudsz segítségért kiabálni, nem tudsz integetni, csak elsüllyedsz. A családod boldogan integet a partról, nem is látják, hogy haldokolsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember úszhat szabadon, ám ha fuldoklik, nem jön oda senki, hogy kihúzza a vízből: vagy kihúzza saját magát, vagy megfullad. Almási Éva
2. Imádkozz, hogy a boldogság pillanatai olyan élesek legyenek, hogy elmosódjanak mellettük a problémáink. Nem tudod, kihez vagy mihez imádkozol, de megteszed. Még azt az életet se sajnálod, ami nem adatott meg, mert addigra halott leszel. És a holtak nem éreznek semmit, még szánalmat se.
3. A haldoklás csak ritkán könnyû, bármit szeretnénk is gondolni róla. A testünk nem hajlandó küzdelem nélkül elengedni az életet: belekapaszkodik. Nem úgy halunk meg, hogy mondunk még néhány magvas gondolatot a bennünket könnyes szemmel körülálló családtagoknak, aztán kileheljük a lelkünket. Ha nem rángatózva, fuldokolva vagy köhögve múlunk el, és nem is kómában, akkor fokozatosan kell elsorvadnunk: a hús lassan elfogy a csontjainkról, a bőrünk és a szemünk sötétsárga színûvé válik, ha a májunk is felmondja a szolgálatot, aztán a hangunk elfogy, míg aztán a véghez közeledve már annyi erőnk sem marad, hogy kinyissuk a szemünket; mozdulatlanul fekszünk halálos ágyunkon. Egyedül ziháló lélegzetünk árulkodik arról, hogy még élünk. Henry Marsh
4. Amikor az égvilágon semmi sincs a szívünkben, csak a segélykiáltás, talán Isten pont akkor nem segíthet. Mint ahogy a fuldoklón sem lehet segíteni mindaddig, amíg összevissza csapkod. Lehet, hogy saját visszaverődő segélykiáltásai miatt nem hallja meg a bajba jutott a megmentő hangját. Clive Staples Lewis
5. Ha valami ijesztő, az nem a halál, hanem a mozdulatlanság, amikor legyőz a fájdalom. Csak fekszel, gondolataid sincsenek, bezárulsz egy pontba, ahová nem fér már be melléd a remény. Ughy Szabina
6. Nincs vészcsengő, semmi nem jelzi, hogy a szakadék szélén állsz. És talán pont ettől olyan tragikusak a tragédiák. Nemcsak attól, ami történik, hanem attól is, ahogyan történik: a semmiből érkező gyomrostól, amikor a legkevésbé várnád. Még elfintorodni vagy a hasizmaidat megfeszíteni sincs időd.
7. A haldokló nem érez szagot és ízt, nem lát és nem hall többé. Csak a tapintás érzése maradt meg; nyugtalanul fekszik, karjait ide-oda lóbálja, minden pillanatban változtatja helyzetét; mint már mondottuk, olyan mozdulatokat tesz, mint a magzat az anya méhében. Az őt lesújtani készülő halál nem ébreszt benne semmi félelmet, mert már nincsenek gondolatai, s úgy fejezi be az életet, ahogyan kezdte, vagyis anélkül, hogy tudatában volna ennek.
8. Ha fogytán a levegőd, annál inkább ne mutasd jelét a légszomjnak. Fulladj meg elegánsan! Vavyan Fable
9. Amikor az ember úgy érzi, nincs tovább, abszolút természetes, hogy üvölteni akar. A levegő összetömörül a tüdejében, és megfullad, ha nem tolja ki magából, ha nem üvölti ki minden erejével. Különben a saját lélegzetébe fullad bele, maga az ég fojtja meg. Paul Auster
10. Nem lehet könnyû egy olyan családhoz viszonyulni, ahol halálos beteg van. A legkevésbé kockázatos magatartás csendben maradni. Nem kérdezni, nem sajnálkozni, csak meghúzódni. Légrádi Gergely