Ha meghalok - a csönd oly nagyszerû, - Elhallgat e világi tájakon Egy fájó hegedû.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
2. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
3. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László
4. Úgy fáj már minden, minden idebenn: A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, Minden, mi általreszket szívemen, Legyen az ember, muzsika, vagy táj, Úgy fáj már minden, minden idebenn. Reményik Sándor
5. A hegedû nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg. Az emberi test is hegedû. Gárdonyi Géza
6. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
7. A vágyak bágyadt hegedûjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblû hegedûn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserûn. Juhász Gyula
8. Ha meghalok - a csönd az én hazám, - Akkor fogok én élni, győzni majd Igazán. Juhász Gyula
9. Látod, az élet elcsendesedett! Zörögnek az úton fáradt szekerek, már messze zörögnek, mert száll a sötét... Aludjál, álmodj, ez a csönd a tiéd!
10. Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek. Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek. Dsida Jenő