Ha ölelésre vár szived, Ha karmelegre vágy emészt, Hiába nyujtod ki karod, Csak mástól kaphatsz ölelést.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el. Ákos
2. Veled alszom, s veled ébredek, És mégsem vagy ott; A karjaimba ölelem a gondolatot Rólad - de csak a közönséges levegőt érintem. John Clare
3. Tested menedék, De hogy oltalmazz, nem elég. A selyem és a méz, Vagy ha a kéz ölelni kész. Vágyad hatalom, De legyél a vigaszom, Jutalmad vagyonom, Rész helyett egész. Ákos
4. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Petőfi István
5. Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak. Ady Endre
6. Mit ér a csók, ha nincs virága? Az ölelés, ha csupa rémület? Benned szárad el szívem ága, Késemből kihull minden gyûlölet. Fazekas István
7. Szeretni csak kitárt karral lehet. Ha karunkat összefonjuk, rá fogunk döbbenni, hogy már csak önmagunkat öleljük. Leo Buscaglia
8. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb. Balázs Béla
9. Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyû... Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (...) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd. Oravecz Nóra
10. A szívem hoztam el. Csinálj vele Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek. József Attila