Hervadó télvirág nyílik csak nélküled, hûségem kékmadár, búcsút int, ellebeg, emléked fáklyaláng, lelkemben szendereg.

Kapcsolódó idézetek

1. Édes uram, óh, nézz le reám: Nyíló virág kerted alján. Szívem szakad, ha rád gondolok, Nélküled már elhervadok.
2. Halott ez a szerelem, Hiszen új virágot nem hajt Szíved csak havat hint, Néma búcsút, keserû kínt.
3. De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy. Lakatos István (költő)
4. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László
5. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
6. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
7. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
8. Ah! eltûnt a boldog lélek, Itthagyott ő engemet, Hideg hamvai nem hallják Szives esdeklésemet. Dukai Takách Judit
9. Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tûn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha. Eötvös József
10. ...A virág elhervad s elröpül az illat És üres marad a gyöngy-teli kebel... Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat, Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!... Illyés Bálint