Honnan jövök s hová megyek, nincsen nyoma. A zöld szirtfok alatt, az ős fenyőfánál van otthonom. Kerestek engem? Hiába. Száz magasság választ el minket. Próbáld meg s jöjj! Csak egy kacaj lesz üdvözleted.

Kapcsolódó idézetek

1. A sarkokon órákig álldogálok. Hazamehetnék - de minek? miért? Semmi közöm már e világhoz, és most tudom csak, hogy mit ér! Megfordulok, - de merre menjek? Hiszen te nem vagy már sehol! Soha, sehol már meg nem lellek, s mindig itt leszel valahol. Váci Mihály
2. Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetûzvész? Pilinszky János
3. Csak a fák dalolnak rólunk. Csak a szélbe súgtad, merre jársz. Ahol álmainknak éltünk, Oda vissza többé hogy találsz? Caramel
4. Nem tudod hol jársz, s honnan jössz. Eltévedt alattad az út. Nagy Bandó András
5. Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban. Rabindranath Tagore
6. Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem, Ködös a múltam, nem ismeri senki, Nincs otthonom, nincs hova visszamenni. Follow the Flow
7. Voltam már lenn, és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserû a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
8. Ha fa lennék, kitépném magam gyökereimből, s elindulnék ablakod alá. Nő vagyok. Várlak az ablakom alá.
9. Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fûzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol mindenáron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni. Gerlóczy Márton
10. Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak, Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak. A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett, És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.