Hová tûnik a fehér, amikor elolvad a hó?

Kapcsolódó idézetek

1. Ami a hóban rejtőzik, az az olvadáskor kiderül.
2. Mióta elmentél, itt hûvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. József Attila
3. Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk. Véghelyi Balázs
4. A hó a színlelt tisztaság. Johann Wolfgang von Goethe
5. Mikor a tenger egy növekvő jégpáncél örvényében eltûnt csak só maradt utána üledék a partok között így érünk megállás nélkül halászható tereink mélyére a környező fehér síkságokon a habok és a hullámok megszilárdulnak utánunk csikorognak alattunk kristályos nyomaik. Sascha Kokot
6. A nyár bénítóan hat. (...) Hirtelen minden kizöldül körülöttünk, majdnem egész nap világos van, meleg szellők kergetik egymást a házak sarka körül, akár az újonnan született borjúk. De mindenki megtanulta, nem lehet bízni a melegben, hamis, szökni készül, mindig elhagy. A fák hamar levetkőznek ezen a vidéken, úgy hullajtják le a leveleiket, mint ahogy más kibújik a hálóingéből, a napok egyre rövidülnek. Gyorsabban, mint ahogy bárki is számítana rá, megérkezik a fehér tél, kitörli a többi évszak színeit, a világ üres papírrá változik, fagyos, frissen vasalt lepedőt lát, aki reggel felengedi a rolót. Fredrik Backman
7. Elenyészik, elhamvad, elporlad minden, és nem marad végül más, csak a szürkésfehér hamurétegek a mimóza virágján. Danyi Zoltán
8. Hova tûnnek a szavak, amiket kiradírozunk?
9. Amikor a fény megszûnik, eluralkodik a sötétség.
10. Piros kis fellegek fedték imént a fél eget mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai. De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett, mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll. És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér. Szerettem rajtuk ezt a színt. De jött egy szél s elvitte mind. Babits Mihály