Idézetekkel operálni pedig nem túl egyenes dolog, főleg élőbeszédben, már az ókori filozófusok megfogalmazták az argumentum ad personam - kb.: tekintéllyel takarózás - fogalmát, ami helytelen, sőt illetlen. (...) Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami arra ingerel, hogy minden filozófusra félig bizalmatlanul, félig gunyorosan tekintsek, nem az, hogy az ember újra meg újra rájön, milyen ártalmatlanok is - milyen gyakran és milyen könnyen fognak mellé és tévednek el, egyszóval gyerekességük és gyermetegségük - , hanem hogy nem elég tisztességesen folyik a dolog náluk: miközben mindőjük nagy és erényes lármát csap, mihelyt valaki csak távolról is érinti az igazsághoz való hûség problémáját. Kivétel nélkül úgy állítják be magukat, mintha voltaképpeni vélekedéseiket egy hideg, tiszta, istenként se jobbra, se balra nem tekintő dialektika önfejlődése során fedték volna fel és érték volna el (minden rendû és rangú misztikustól eltérően, akik becsületesebbek náluknál és lükébbek - ezek "inspirációról" beszélnek -): míg alapjában véve valami megelőlegezett tétel az, egy ötlet, egy "sugallat", többnyire egy absztrakttá tett és megrostált szívbéli vágy, amit utólag felkutatott érvekkel védelmeznek. Friedrich Nietzsche
2. A világ legtöbb regulája megköveteli, hogy mondjunk le önmagunkról s álljunk ki a placcra, szolgáljuk a közt. Az emberek ér­demüknek tartják, hogy eltérítnek önma­gunktól, hiszen természetes hajlamból állí­tólag amúgy is túlságosan ragaszkodunk be­cses személyünkhöz; és ügyük védelmére minden érvet felvonultatnak. De hát ez va­jon az első eset, hogy a bölcsek nem olya­noknak tüntetik fel a dolgokat, amilyenek, hanem a hasznukat mérlegelik? Michel de Montaigne
3. Vannak emberek, akik olyan különleges személyiséggel rendelkeznek, hogy végül belefáradnak abba a sok félreértésbe, amelyet viselkedésük okoz. Az emberek a visszafogottságot gyakran zárkózottságnak, az iróniát szarkazmusnak, az őszinte véleménynyilvánítást arroganciának bélyegzik.
4. Legyünk ateisták vagy akár bigottan vallásosak, az emberi kapcsolatokat megmételyezik a dogmatikus elvek, a készen kapott és belénk táplált hiedelmek. Ezek ellen minden gondolkodó, épeszû ember joggal lázad, joggal érzi sarokba szorításnak. Hadd dönthesse el ki-ki maga, hogy mit fogad el és mit nem, mit érez igaznak és mit nem. Sergio Castellitto
5. Hiszem, hogy a matematikai valóság rajtunk kívül van, hogy a mi feladatunk felfedezni vagy megfigyelni azt, és hogy a tételek, amelyeket bebizonyítunk, vagy nagyképûen fogalmazva "megalkotunk", egyszerûen megfigyeléseink jegyzőkönyvei. Platóntól kezdve nagy filozófusok egész sora fejezte ki ezt a véleményét ilyen vagy olyan formában, és én is ezt a nyelvet használom, amely természetes az ilyen emberek számára. Ha az olvasónak nem tetszik a filozófia, megváltoztathatja a nyelvet, de ez a következtetéseimet a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja. Godfrey Harold Hardy
6. Roppant érettnek kell lenni ahhoz, hogy belássuk, a nézet, amely mellett kardoskodunk, csupán a számunkra legkedvesebb feltevés, óhatatlanul gyarló, feltehetőleg átmeneti, csak a legkorlátoltabbak verhetik az asztalt, hogy bizonyosság, igazság. Milan Kundera
7. Nem hiszem, hogy az, akiről az életrajzot írják, többet tudna a témáról, mint az életrajzírók. Csakhogy ez utóbbiak előnyösebb helyzetben vannak, mert a homályos pontokat az adatok hiányával magyarázhatják, minek folytán vélelmezhetik, hogy a leírt személy, ha élne és ha akarná, megadhatná nekik a hiányzó információt. Pedig a leírt személynek önmagáról csak hipotézisei vannak, amelyek mint szellemi termékek ugyan érdekesek, de semmiképp sem tekinthetők e hiányzó tégláknak. Stanislaw Lem
8. Egy területen, amely olyan bonyolult, hogy még a valódi tudomány sem képes azon eligazodni, bizonyosfajta régi vágású életbölcsességre kell támaszkodnunk, a határozott szókimondásra. Igyekszem a piramis alján oktatókat arra ösztönözni, hogy legyen némi reményük, és hétköznapi értelemben vett önbizalmuk, és természetes intelligenciájuk. Lehet, hogy a szakértők, akik önöket vezetik, rosszak. Richard Feynman
9. Élesebben bírálunk egy gondolkodót, ha számunkra kellemetlen tételt állít fel; pedig ésszerûbb akkor tenni ezt, ha tétele számunkra kedvező. Friedrich Nietzsche
10. Jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket. Frank Herbert