Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Igy éltem s voltam én hiába, megállapithatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan.

József Attila
🐶 Kutya 🌱 Bölcsesség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Csak magamnak hittem - evidens persze - s ekként az élet belőlem kifogyott - azóta szörnyen egyedül vagyok - elillant, mert nem volt hozzám mersze. Sziveri János
  2. Holtan születtem, és amit életemnek hittem, csak játék volt, melyet a halál engedélyével játszhattam - amíg el nem jön értem. Nando Parrado
  3. Megpróbáltam élni, élni az életet, de nem tudtam, az élet győzött felettem, legyőzött, vesztettem. Talán nem vagyunk egymásra jó hatással, az élet és én.
  4. Én állat volnék és szégyentelen, nélkületek, kik játszotok velem - Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges. József Attila
  5. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
  6. A bolond! Úgy tett, mint minden hozzá hasonló játékos: a jelenben is érvényesnek tartotta azt, ami csak a múltra érvényes. Ahelyett, hogy azt mondta volna: "Szerencsém volt" - és ez igaz is, azt mondta: "Szerencsém van" - ez viszont már nem áll! És mégis mindazok, akik csak a szerencsére számítanak, így okoskodnak. Jules Verne
  7. Annál, hogy bolondot csinálok magamból, csak egyvalami rosszabb: ha megöregedve visszatekintek, és csak megbánást érzek, amiért nem próbáltam meg.
  8. A halál értelmetlenség, akár az élet. Mesa Selimovic
  9. Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, - élek mindörökké gazdátlan és ostobán. József Attila
  10. Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná: - Bolondul éltem! Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyûjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál. Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb. Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért. Gárdonyi Géza
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat