Itt vannak a bánatok. Sok-sok-sok. A fájdalmas emlékek. Amelyek nem csak a retinámba, hanem a lelkembe is beleégtek. Mélyen, vastagon. Ezeket csak tömöríteni lehet, kidobni nem, mert kitörölhetetlen nyomot hagynak.

Kapcsolódó idézetek

1. Azok a tragédiák, amiken végigküszködi magát, benne maradnak az emberben, cipeli magával. De megoldani már nem lehet.
2. A fájdalmat nem lehet elfelejteni, sőt újra és újra felidéződik, mint egy betegség. Szívek szakadnak meg, és nincs rá gyógyír; az ember csak azon tûnődik, hogy mi történt azzal az élettel, amelyet együtt kellett volna leélniük. Suki Kim
3. A bánatot (...) nem lehet eltemetni. Újra és újra felüti fejét, minden állandóan ismétlődik. Clive Staples Lewis
4. Vannak emberek, akikben ott lakik a bánat. Fredrik Backman
5. A megrázkódtatások, amelyeken átmegyünk, beleégnek a lelkünkbe, és ezek az emlékek még évek múltán is képesek fájdalmat okozni.
6. Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem. Szurovecz Kitti
7. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés... ezek nem szívódnak fel csak úgy... Egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert.
8. A lelki sebek belül hagynak nyomot, olyan tintával, amely kitörölhetetlen. Charles Martin
9. Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan fájdalmas szálak fûznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája. Tormay Cécile
10. Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tûz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (...) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér. Laurell Kaye Hamilton