Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. A katonák dolgát se értem én, Csak a könyût édes szülőm szemén És reszketek, mint a fiókmadár - Uram, a háborút parancsold vissza már!

Kapcsolódó idézetek

1. A háború teli van szenvedéssel, bánattal és kétségbeeséssel. Azt gondolnánk, ezek a gyötrő érzések részletes leírást igényelnek, de valójában minél nagyobb a szenvedés és minél erősebb a kétségbeesés, annál fölöslegesebbé válnak a szavak. Aharon Appelfeld
2. A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még? Arkagyij Babcsenko
3. Hová szaladsz, értsd meg már, A vihar elől miért futnál? Hatalmasabb, mint te vagy, De kérlek, ne hagyd el magad! Az emberek tán értik már, Háborúzni milyen kár. A Béke-sziget füstje száll, Szerelmünkben sincs határ.
4. Dalolnak már a legények, Fiatalok még és szépek; Nem tudják, hogy ez a múlt, Nem sejtik a háborút, Hogy úgy lesz mindennek vége, Ahogy az ősz fordul a télbe, S mindaz, ami megmarad: Az álmaid s te magad. Ismerős Arcok
5. A háborúban általában az emberélet másodlagos. Szörnyû amit mondok. (...) Tessék megnézni rengeteg háborút! Papíron minden vezetés könnyes szemmel mondja, hogy "számomra az emberi élet...", "a sebesültjeimet kihozom..." stb. A valóságban egy háborúban a politikai és katonai célok a meghatározóak sajnos, és nem az emberi élet. Nógrádi György
6. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Juhász Gyula
7. A háborúban olyan az ember élete, mint a virág; elhull, és maga sem tudja, hogy miért. Liviu Rebreanu
8. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
9. - Ne csináljunk soha többé fegyvert! Nem lesz háború, könnyes, szomorú, Boldognak látok majd minden embert. (...) Egy nap visszatér, megáll, alig él, Már nem az, ki elment lehunyt szemmel. Apja jót nevet: - Nyisd ki két szemed, Ilyen a világ, s kell a fegyver! Omega
10. Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat! Reményik Sándor