Kipp-kopp, most már egy síri alkony Ködös, süket nótáját zengi Az őszi est. Ma se jön hozzám, Ma se jön hozzám senki, senki.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyászos ez a dal, éppen engem hív, Minden múlt idő, már nem tudom, mit súg a szél. Érzem, itt a vég, nem is kezdeném, Jön a sötétség, rám hull, érzem én.
2. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
3. Magányos este, fázós és beteg, Már nem akarlak, és nem értelek. Juhász Gyula
4. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
5. Hagyj el, ne keresd E fáradt, kóbor, koldus énekest, Akit már cipruslombok árnya fed be S az éj setétjén dúdol csöndesen - Fölkent homlokod s harmatos fejem Már csak a halál kapálhatja egybe. Elizabeth Barrett Browning
6. Várj engem, én megérkezem, egy reménytelen reggelen, csöndesen majd becsöngetek, csak a köd jön el velem.
7. Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Igy, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma... Tóth Árpád
8. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József
9. Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz és a tavasznak fénye veszve van már. Üzennék. Pár szót. Hogy mit, nem tudom. De jön az ősz... és eszembe jutottál.
10. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu