Ugrás a tartalomra
Láttam, milyen hatalmas különbség van a tudós és a mûvész között, amit előttem is sokan láttak már. Ha Bach, Beethoven, Picasso vagy Proust nem született volna meg, senki más nem teremtette volna meg a mûveiket. Örökre megmaradnak mint egyéniségek, akik, ha nagyon akarjuk, rekonstruálhatók - legalábbis valamennyire - munkáikból épülő emlékmûveik homlokzata mögött. A tudóst a fejlődés maga mögött hagyja, arca feledésbe merül. Ha A nem fedez fel egy bizonyos természeti törvényt, majd B felfedezi, talán később, talán más módszerekkel, de mit számít öt, ötven vagy száz év az örökkévalóság ege alatt? A tudomány eredményei soha nem végérvényesek.
Kapcsolódó idézetek
-
A tudomány sosem tökéletes, mindig nyitott a másnapra, a másnapi felfedezésre, amivel majd kibővítik vagy korrigálják a tévedéseit. A mûvészet azonban mindig zárt marad, tehát valamilyen értelemben kívül tud maradni az időn; mert Bach olyan tökéletes, hogy azt soha senki nem fogja tudni felülmúlni.
-
Senki sem írta volna meg Bach muzsikáját, ha ő nem élt volna. Senki sem festett volna úgy, mint Picasso. Ez az, amit én kreativitásnak nevezek! De a tudósok? Ha A ma nem fedez fel valamit, majd felfedezi B holnap. A tudós mindössze a természet tükre - semmivel sem több.
-
A tudomány és a mûvészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A mûvész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparmûvészetnek vagy plagizálásnak minősül.
Dick Swaab
-
Bár sok zeneszerzőt ismerünk, akiknek utolsó mûvei a legjelentősebbek, a tudósok között csak kevesekről mondható el ugyanez. Azt hiszem, ennek az lehet az oka, hogy a zeneszerzőket (akárcsak a tudósokat) ifjúkorukban az akkor uralkodó kultúra és stílus befolyásolja, attól kezdve viszont kizárólag a "belső fejlődés" révén tökéletesíthetik és mélyíthetik el tudásukat. Ezzel ellentétben a tudósoknak folyamatosan meg kell ismerkedniük az új fogalmakkal és új eljárásokkal, ha az élvonalban akarnak maradni - márpedig ahogy öregszünk, ez egyre nehezebb lesz.
Martin Rees
-
Egy természettudományi mû nem az örökkévalóságnak szól. Az adott kor tudományát építi, ahhoz viszonyul, és annak a keretei között marad akkor is, ha esetleg forradalmian új eszméket tartalmaz. A tudomány az örök emberi érzéseket és kérdéseket hivatalból elkerüli. A természettudós írásmûve akkor is nagyon gyorsan elavul, ha gondolatai, felfedezései sokáig fennmaradnak.
Mérő László
-
A tudomány építkező jellegû, még aki Nobel-díjat kap, arról sem állíthatjuk, hogy az száz százalékban az ő érdeme. Felfedezését, elméletét bizonyosan mások munkájára is építette.
Vizi Elek Szilveszter
-
A mûvészet némelykor megelőzi korát, s egyik században olyan mûveket hoz létre, amelyeket csak a következő század tud majd megérteni, megbecsülni és élvezni. Semmi esetre sem ábrázolja tulajdon korát. Egy kor mûvészetéből magára a korra következtetni: ez az összes történettudósok nagy tévedése.
Oscar Wilde
-
A tudomány szüntelen előrehaladás, eltörli saját eredményeit. Termékeny törlések...! A tudomány létra... a költészet szárnyalás. A mûvészet remekei örökkévalóak. Dante nem törli el Homéroszt.
Victor Hugo
-
A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû.
Henri Poincaré
-
A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû.
Henri Poincaré