Levert a mindenség szele, mint őszi fának harmatát, megtudtad, hogy a két karom köre az egyetlen hazád.

Kapcsolódó idézetek

1. Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel. Wass Albert
2. Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van. Popper Péter
3. Éreztem, hogy szakadsz le rólam s a következő pillanatban mint hogyha már évezredek takarnának, oly messze voltál: egy örök törvényt igazoltál, hogy csak az fáj, aki szeret. Szabó Lőrinc
4. Hát evezz a part felé még párat, Ha a világ fordít neked hátat, És ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
5. Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidölt sokáig ő sem él. Babits Mihály
6. Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen. Ismerős Arcok
7. Emlékszik rád a kezem, emlékszik rád a szám is. E szûkülő világban te vagy hazám is. Ratkó József
8. Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel, A világ csak rángat engem, a karod ringat el. Ákos
9. Olyan vagy, mint a tavasz, csak egyszer jősz egy évben s rövid a te országod, de míg itt vagy, minden felvirul körüled. Jósika Miklós
10. A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen. Márai Sándor