Május: amerre nézek, folyik a zöld pazarlás. Világosan-sötéten ragozza az alapszínt fû-fa. Egész sor zöld körmû kéz tolakszik a lucfenyő sötétjén: harsány idei hajtás. Az árvácskák: ovális ékszerbolt, sárga bársony alátéten lilásfekete denevér- melltûk sora sötétlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
2. Az ősz ma áprilist játszott, Köldökömbe eső esett. A zöldet unt fák földre ejtik Rőtessárgás színüket.
3. Mit hagyok itt, nem is tudom már, Messzebb-messzebb visz minden óra. Fekete-zöld babérfák terhe Esőzik a bús távozóra: Én kifelé megyek. Ady Endre
4. Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
5. Ahogyan a megfáradt, aranyszínû fényt adó nap lassan leszáll a fák lombkoronája mögött, a zöld, a sárga, és a vörös színek barnára, majd szürkére váltanak, s végül nem marad más, mint a hold fénye, ahogyan megvilágítja a szemközti hegyoldal tisztásait. És ekkor kezd élni az erdő. A csöndet szinte harapni lehet, minden eltûnik a világból, ami mesterkélt, minden, aminek semmi keresnivalója itt. Ekkor látható, hallható és szagolható a világ azon része, ami még szép. Ami szabad, és ettől gyönyörû. Ami fenséges és tiszteletre méltó. Amihez kellő alázattal lehet csak közeledni. Ha kellő alázattal és az erdő iránti tisztelettel tölt az ember hosszú órákat a cserjék közé húzódva, akkor élhet át valódi csodákat. Tomán Edina
6. A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fû. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot. Pilinszky János
7. Levél, holt falevél földön, padon; szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük. Jaj, mennyi szín! Mint a kaméleon, ezernyi szín közt szinte megbetegszünk. Jékely Zoltán
8. Itt - szívem mellett, itt rágja egy féreg... Érzem, mint mardossa azt... A halált én magammal hordom! - Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! Orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőlőtő. Közel van a lemetszés ideje. Légyen meg a te akaratod. Kármán József
9. Hervadó szépségû virágok között utolsó dühével tombol a nyár. Az élet árad, de bent a falak mögött még ott lapít a sarokban a magány. Vad Fruttik
10. A tavasz a rügyező nyárfákon zsinatoló tömérdek kismadár. Éjjelente a kandúrok pokoli kornyikálása, a Szajnán kergetőző kacsapárok, meg a szerelmesek. Ne már, hogy nem szerelmeseket látsz mindenfelé. Vég nélküli, csöpögős smárolások, feszülő farmernadrágok, kóbor kezek, foglalt padok. Anna Gavalda