Már senki sem hallgat az értelmiségre, a Költőnek végre nincs felelőssége! De Költő, te könnyen legyintesz, mert nagy szerencsére ameddig ember él, igény is mindig lesz csatakiáltásra és mûvészi szépségre!

Kapcsolódó idézetek

1. A szerzőt szerencsére nem érdekli, hogy én mit szeretek és mit nem. Ne is érdekelje. Az a dolga, hogy írjon, az olvasóra pedig legyintsen.
2. Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig
3. Olyan nehéz, ha nincs kit gyûlölni. Vulkánkitörések üvöltése sem elég, hogy kifröcsögd magadból a dühöt. Hogy nincs felelős. Az ártatlanok szenvedésére nincs mentséged, Uram. Ughy Szabina
4. Az öregedésről, öregségről sok szépet, jót, emberit írtak, költőit is jócskán. Egyszer mindenki találkozik vele, ha eleget élhetett. Elkerülhetetlen, ezért szükségtelen aggályoskodva foglalkozni vele. Minden természetes, ami elkerülhetetlen. Meg kell élni, elviselni. Bár néha nem könnyû!
5. Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. Radnóti Miklós
6. Az írott versekről évszázadok óta mondogatják, hogy ma már nem érdekelnek senkit. A "szellemi elit" évszázadok óta leckézteti a "népet", hogy amit költészetnek érez, az csak giccs, hülyeség, bunkóság. De a "nép" vidáman lúdbőrzik tovább attól a költészettől, amit ő annak érez. És közben mégis folyamatosan hat egymásra a magas és az alacsony költészet. Azért időnként elkap az az érzés, hogy mi van, ha pont most jött el az a korszak, amikor az írott költészet tényleg kipusztul, esetleg magával a "szellemi elittel" együtt. Az írott költészet nem olyan cuki dolog, mint például a panda, de még a panda jövője sem felhőtlen. Kemény István
7. Eljön az idő, amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék Arisztotelészre vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk. (...) Ha az emberi feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok, ne törődj vele. Isten a megmondhatója, mindenki ezt teszi. John Green
8. Az egyszerû ember úgy él, ahogy lélegzik, minden további erőfeszítés vagy dicsőség, minden további hatás vagy szégyen nélkül. (...) Nem veszi magát se komolyan, se tragikusan. Járja a maga útját, könnyû szívvel, békés lélekkel, cél, nosztalgia, türelmetlenség nélkül. A világ a birodalma, s ez neki elég. A jelen az örökkévalósága, s ez betölti. Semmi bizonygatnivalója, hisz semminek nem akar látszani. Semmi keresnivalója, hisz minden itt van. Mi egyszerûbb az egyszerûségnél? Mi könnyûbb? Ez a bölcsek erénye, és a szentek bölcsessége. André Comte-Sponville
9. Eljön az idő, mikor egyikünk sem lesz már. Volt élet az ember előtt, és lesz utána is, akár holnap, akár egymillió év múlva. És akkor nem lesz, aki emlékezzen Kleopátrára, Muhammad Alira vagy Mozartra, nem hogy pont miránk. A feledés törvényszerû, és ha ez ijesztő, tegyél rá magasról, hidd el, mindenki ez csinálja.
10. Többé nem áltatom magam azzal, hogy bárkit is érdekelnek a dolgaim, hogy bárkinek is számít, ha nekem is rossz. Az embernek bőven elég a saját baja, nincs ereje még a máséval is törődni. És ezt nem a sértettség mondatja velem - a közönyt én mind a két oldaláról túl jól ismerem.