Minden öntudatlanul történik. A kígyó levelek közé rakja zöld fiait, és még csak vissza se néz. A fák arany leveleket hullatnak a földre, de ha sárba esnek, nem hajolnak le értük. Isten, anélkül, hogy észrevenné, szerelem nélkül, fájdalom nélkül angyalokat teremt, mint könnyeket a szem.

Kapcsolódó idézetek

1. Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Wass Albert
2. Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád, ahogy kacagnak a gyerekek, tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén, mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én.
3. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Wass Albert
4. A világot úgy szeretem venni, ahogy van. Az angyalokat nem tudom elképzelni ördögök nélkül, világosságot a sötétség nélkül, föld felettit a föld alatti nélkül. Csak az egészet. Csorba Győző
5. Az ember majd úgy teremt világot, hogy elrejti mind, ami megmaradt. Lentről nézi szívét fenn az ágon, és üres mellkasát a fa alatt.
6. A kegyelem kényszerről mit se` tud; Az, mint az ég szelíd esője, hull Alá a földre: s kétszer áldva van, - Megáldja azt, ki ád, - és azt, ki vesz. William Shakespeare
7. Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
8. A szerelem olyan, mint a kígyó, halála után is küzd még, kéri vissza életét, olyan, mint a fa, melynek letördelték ágait, s alulról fakad ki. Semmi sem tud oly soká remélni, mint a szerelem.
9. A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző. Kozma Mária
10. Minden szerelemben van gyûlölet. Az ember nem tehet róla. Hozzá van kötve ahhoz, akit szeret, elveszti szabadsága egy részét, és rugdalózik ellene. De miközben rugdalózik a saját szabadsága elvesztése miatt, megpróbálja kényszeríteni a másikat, hogy az utolsó cseppig adja fel a szabadságát. A szerelem óhatatlanul gyûlöletet szül. Amíg csak ezen a földön élünk, a szerelemben mindig lesz gyûlölet. Lehet, hogy éppen ezért élünk a földön: hogy megtanuljunk gyûlölet nélkül szeretni.