Mintha csupa előre gyártott sablonban gondolkodnánk és beszélnénk. Na és ha tényleg pocsékul lennék? Vajon elárulnám neki? Vagy még akkor is minden a legnagyobb rendben lenne, és akkor sem lenne okom panaszra?

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb nő azt képzeli magáról, hogy jó egynéhány tulajdonsága van, ami más nőnek nincs, nem lehet meg. Egy nőt azzal lehet a legérzékenyebben megbántani, ha azt mondjuk rá, hogy "sablonos". A legsablonosabb asszony, aki szinte tucatszerûen olyan, mint sok más ezer nő, a legnagyobb sértésnek veszi, ha egy férfi erre a sablonosságra csak célzást is tesz. Gonda Béla
2. Nincs abban semmi rossz, ha megnyílunk valakinek, és kieresztünk egy kis gőzt. Problémát csak az jelent, ha újra és újra ugyanarra a dologra panaszkodunk, anélkül, hogy bármi is változna vagy megoldódna. Nick Ortner
3. Ahogy múlik az idő, talán a korunknál és az elraktározott tapasztalatainknál fogva sajnáljuk az időt a részletekre. Ismerjük, egyszer már találkoztunk vele, minek elmélyedni benne még egyszer? Egyre inkább sablonok alakulnak ki, sémák, amiket ráhúzunk tárgyakra, emberekre, érzelmekre, mindenre. És ebben a pillanatban elvész a harmónia. Nem lesz fontos az elmélyülés, az árnyalás, a részlet. Szép lassan elveszünk az általánosításban. J. J. Stalter
4. Mindannyian tettünk és mondtunk olyan dolgokat, amelyek nem voltak összhangban legjobb énünkkel. Túl sokan cipelik magukkal ezek terhét, és közben szégyenkeznek. Ha tele vagyunk szégyennel, egyre negatívabban gondolkodunk, és közben saját magunknak okozunk erős érzelmi fájdalmat, ami egész létünkre kihathat. Julian Brass
5. Az élet csupa kimondatlanság, csupa "mi lenne, ha" és elképzelt beszélgetés.
6. Nekem megvan az a mások számára nem mindig kellemes tulajdonságom, hogy ha valami bajom van, nem tudok beszélni róla, még a legközelebbi hozzátartozóimnak sem. Amikor már el tudom mondani, akkor túl is vagyok a problémán, amely vagy megoldódott magától, vagy megoldottam, vagy pedig már egyáltalán nem izgat. A legjobb, amikor magától kihuny, elhamvad, eltûnik, olyanná válik, mint egy távolba vesző vonat. Vitray Tamás
7. Nincs több szerelem, egyféle van, ezért a szerelmi állapot leírása a legtöbbször elkerülhetetlenül sablonos. Cserna-Szabó András
8. Szülőként az ember néha azt hiszi, hogy ha ügyesen elrejti a gyerekek előtt a saját gyengeségeit és hibáit, és csak a legjobb oldalát mutatja, azzal jó példát mutat nekik. Csakhogy ez fordítva is elsülhet, ugyanis könnyen odavezethet, hogy a gyerek azt hiszi, őt csak akkor szeretik, ha tökéletes. Ellenben ha őszinték vagyunk a gyerekeinkkel, és nyíltan tudunk beszélni velük azokról a nehézségekről, amelyekkel nap mint nap nekünk is meg kell küzdenünk, azzal tulajdonképpen teret nyitunk számukra, hogy ők is nyíltan beszéljenek a problémáikról. Ez persze azt is jelenti, hogy el kell tudnunk ismerni, ha hibáztunk vagy tévedtünk a velük vagy másokkal folytatott interakcióink során. El kell viselnünk a szégyent, ami ezzel jár, és meg kell tennünk mindent a javulás érdekében. Anna Lembke
9. Nekem csakis kettőnkkel kell foglalkoznom, és eldönteni, hogy amit kapok tőle, az elég-e nekem. Márpedig egyelőre nem vagyok nagyon elégedetlen. De szomorú és fájdalmas ez az egész, már önmagában azért is, mert már nagyon kinyíltunk, és igazán sebezhetők vagyunk. De nagyon szép.
10. Mindannyian egy picit előítéletesek vagyunk, csak nem így gondolunk magunkra. Ha ezt tudom, akkor tudok változtatni. Ha nem tudom, akkor zsákutcában vagyok.