Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a siromba.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Koncz Zsuzsa
2. Átkoznám a sorsom, De nincs benne nyereség; Ráadásul gondom Tán nagyobbra nőne még. Mert a sors goromba, S ki őt káromolja, Jobban érzi vesszejét. Fülöp Áron
3. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
4. Néha okosabb hagyni, hogy csikorogjon a kerék, mint tönkretenni az egész szekeret egy kerékcserével. Pierce Brown
5. Zûrzavarokban, visszás szelekben, Mit tudod, lobogód merre lebben. Mit bánod, ha az orkán el is ragadja, S tárt, üres marokkal maradsz magadra? Sárközi György
6. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek. Ady Endre
7. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
8. Számolgatni kezdtem a bajaimat. Ez jól bevált trükk, sokan alkalmazzák: én és az emberiség. Ha van 1, azaz egy alapos nyomorod, ám ez oly riasztónak rémlik, mint egy atombaleset, helyette inkább foglalkozz a körülményekkel. Meglátod, mennyi bosszankodni valód jön össze: a meteorológiai nüanszok, a szomszédok, a kocsid, anyád, férjed, fiad - vagy amit akarsz. Megőrülni bármitől lehet, bár ez nem megoldás semmire. De hát nem a valódi megoldások elől futunk élethosszat?! Vavyan Fable
9. Az ember megóvja a látszatot, amíg lehet, de mikor már rongyokban szakadt le róla az önérzete, akkor jobb, ha a maradék rongyokat is letépi, és anyaszült meztelenül rohan a pocsolyába. Hevesi András
10. Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. Magashegyi Underground