Ugrás a tartalomra
Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Kapcsolódó idézetek
-
Nincsenek szavaim. De ha lennének is, mit mondhatnék velük?
-
Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyû szánon,
Heinrich Heine
-
Napfény akartam lenni,
Friss zápora a földnek.
Szél a hajadban, patak,
Ami kavicsot görget.
30y
-
Könyörülj rajtam, változtass sós cseppé,
hadd száradjak fel szépen, finoman
azon a búcsúlevélen, egy hullámos kis dudort
hagyjak csak magam után.
-
Ó, Istenem, mindenhatóm (...). Kérlek, engedd, hogy éljek, hogy lélegezhessek, hogy érezhessem még a nedves füvet a talpam alatt és láthassam a nyári eget a fejem felett. Kérlek, tégy csodát, és esküszöm, neked szentelem az életemet.
-
A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.
Jónás Tamás
-
Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.
-
Szeretnék
szád sarkában álomízû
nyálcsepp lenni
emlékeztetni éjszakák
nappalok küszöbén
a bátortalan hajnali fényre.
Ébredés után
párnádon maradt
mélyedés lenni
mely puhán az ágyba
visszahívogat.
Pethes Mária
-
Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem.
Berkesi András
-
Szeretném, ha a temetésemen mindenki, aki ismert, elmondana egy kis anekdotát. Egy jó emléket velem kapcsolatban. Egy mókás, szórakoztató emléket. Addig is igyekszem, hogy mindenkinek több is eszébe jusson. Szeretném, ha az életemet ünnepelnék, és nem siratnának.
Nikodém Vanda