Mondd, nyomorult levelem mivel érdemelte meg azt, hogy ily hosszan tartó gőggel vonakodj viszonozni? Ellenséget az ellenség durván, de köszönti, és ez a mondás: "Üdvöz légy", a csatákba besurran. Még a hideg kő is választ ad, kondul a barlang visszhangozva szavunk, s hangunkra felelnek az erdők, zendül a parton a szirt, a patak zúdulva morajlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor bosszút állsz valakin, igazából a lehető legnagyobb tiszteletet fizeted vissza. Mintha azt mondanád: olyan mértékben befolyásoltad az életem, hogy viszonoznom kell. Olyan mélyen befolyásolnom kell az életed, mint ahogy te az enyém. A bosszú talán a végső üdvözlőlap. Igen. Mikor így gondolsz rá, a mondás igaz: édes a bosszú.
2. Nem mindig könnyû megtartani a fogadalmainkat. Lustaság, fáradtság, kedvetlenség, itt ólálkodnak az ellenségek! Tartson ki: megéri az erőfeszítés. Raphaëlle Giordano
3. Te ország, mely oly szívesen fogadtál, büszke folyó, szőlő dombok között - alig léptem az ajtó küszöbét át, köszönésem, mint búcsúszó nyögött. Mit ér a szemnek a szépség amit lát mikor a lelket koldulás gyötör? Oly hideg, az idegen napsugár; otthon, otthon szeretnék lenni már! Georg Herwegh
4. Ha a természet maga szóra fakadna, És e szavakkal korholgatná bármelyikünket: "Oh, te halandó, mért kell annyira elkeseredned S gyászba borulnod? Mért siratod jajgatva halálod? Mert ha örömben telt számodra el eddig az élet, S nem folyt el minden java, mint a repedt fazekakba Töltött víz, és nem forrott torkodra az íze, Mért nem mint megelégült vendég lépsz ki belőle. És fogadod csöndes lélekkel, balga, a békét? Vagy, ha mit élveztél, elmúlt és vesztire fordult, Bús sorodat mért vágyol nyújtani, tán hogy Mégegyszer rosszul járj, s végképp semmire menj ki? Nem jobb-é megválni az élettől s a bajoktól?" Titus Lucretius Carus
5. Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak: szenvedésed is hasznodra volt. Mondd: "köszönöm", a legárvább sorsnak, hiszen az is ember sorsa volt. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
6. Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés - tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban, aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyûlöletes, nem pedig megvetendő: legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha. Friedrich Nietzsche
7. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
8. Nap, hold süssön, rosszra jót is Érjünk, béke, harc között: Szekerünk, a rozzant vén föld Velünk így-úgy eldöcög. Tompa László
9. Ha ölsz, előbb-utóbb téged is megölnek. A gyûlölet hozza elő ezt az okot és a következményét is. Egy csatában mindkét oldalon vannak halottak, sebesültek és fájdalom is.
10. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József