Ne fordulj meg, nem lenne úgysem megoldás már a visszatérted, csak úgy maradok meg neked, ha nem hallod, hogy kiáltok érted, máskor bennem csodát csodáló szemed kihûlne most, ha látna, megfosztva gőgöm mákonyától visszatérésed megalázna.

Kapcsolódó idézetek

1. Hát bizony csak fordíts hátat, Hisz ő sem törődik véled; Ha lát, megvet, és ha dicsér, Akkor épen megcsal téged. Vajda János
2. Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz, mosolyogj szomorún: - Semmi az egész! Váci Mihály
3. Szerelem, szerelem, hiányoztál. Szerelem, szerelem, csináld most már ugyanígy. Vagy sehogyan. Menekülj, amikor segíthetnél. Sose nézd, hogy ég, akit megégettél. Ne vegyél többé komolyan. Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész. Mindennap új varázslat és újabb csodatörés. Keresztes Ildikó
4. Ne sírj befelé, mert azok a könnyeid méreggé válnak! Ne sajnálgasd, ne gyûlöld magad! Ne pocsékold nagy erődet, azt másra kéne fordítanod! Vavyan Fable
5. Ne higyj nekem, hogyha hallasz Fölkaczagni engemet, Megsiratnál, hogyha látnád Egy ily perczben lelkemet. Szendrey Júlia
6. Ha nem érhetlek el, emésszen hát a láng, hogy ne lássam többé a csillagokat, hogy az üvöltés ne szaggassa tovább a torkomat!
7. Halkan ha hozzád kopogok, ne fordíts hátat, ne menj mással, nyújtsd a kezed, és boldogságom add meg egy könnyû mosolygással. Ladányi Mihály
8. Kapj a múló pillanaton, még visszarívod, ember: a boldogság félénk nagyon, nem jön, ha hívod, ember. Robert Burns
9. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila
10. Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörû­ségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó. Krúdy Gyula