Nézd: Isten kicserepesedett sarka eltakarta az eget. Baljósan áll fölöttünk. Sose tudhatod, mikor botlik meg az Úr.

Kapcsolódó idézetek

1. Az istenek sokszor mást tartogatnak számunkra, mint reméltük. Sosem jön el, amire várunk. Amit nem vártunk, bekövetkezik. Euripidész
2. Árva madár tévelyeg a magasban - Én istenem, beh magamra maradtam! Sivatag lett nekem ez a szép világ, Beborulva látom minden csillagát. Endrődi Sándor
3. Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar, És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar? Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét, Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét. Quimby
4. Rút a világ, fekete. Vak gyûlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Wass Albert
5. Nem figyel az Isten arra, amire Figyelnie kéne, nincs ránk ideje, Elfelejtett minket, nem kerestük rég; Hideg szelek fújnak, haragos az ég. Ismerős Arcok
6. Isten nem ment meg mindenkit. Gyakran csak abban segít, hogy túléld a veszteséget. Azt hiszem, nem egészen bízom Istenben. Soha nem kételkedtem benne, de az indokai meghaladják a képességeimet. Tükör által homályosan és így tovább. Egyetlen egyszer szeretnék tisztán látni azon a tükrön. Laurell Kaye Hamilton
7. Ha baj éri az embert, sohasem tudja pontosan, mivel néz szembe. Kénytelen sötétben tapogatózni. A rettegés falat von köré, akárhogy is próbál, azon nem láthat túl.
8. Isten, ha létezik, kívül marad a mi fogalmaink körén. És az a kellemetlen, őrjítő félelem, amikor az ember egy szép napon rájön, hogy teljesen egyedül van - mindenki önmagának, mindenki a saját poklában, mindenki a saját bőrében. Ennél közelebb nem kerülhetünk istenhez, amennyire én meg tudom ítélni. Isten az üres világegyetem miatt érzett metafizikai rettenetünkben mutatkozik meg. A tudatban, hogy nem fogjuk elérni embertársunkat. Az ember abszurd magányában. Agneta Pleijel
9. Néha van, néha nincs, néha árny, néha fény, az Isten is tûnő tünemény... Keszei István
10. Arra riadok kezem tördelem hirtelen nem tudom mi lett velem Nem értem honnan a riadalmam mikor én csak adtam adtam adtam lehet hogy rosszul lehet hogy rossznak Hajnali égben átkok kavarognak. Zalán Tibor