Oh te legszebb álom! te legszebb valóság! Te legédesb bánat, - te fájó boldogság! Te feltalált pokol, - te elveszett éden! Te fenmaradt sugár az elborult égen: Imádva borul le te előtted lelkem: Te legszentebb emlék - oh első szerelmem! Soha nem feledlek!

Kapcsolódó idézetek

1. Ég veled, te szép, te legszebb! Ég veled, te vég, te kezdet! Béke, vágy, kincs, öröm, érdem, minden áldás elkísérjen! Még egy csók - és soha többé! Isten áldjon mindörökké! Szívből csordult könny sebez meg, örök vágyban eljegyezlek! Robert Burns
2. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
3. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
4. A te napod, a te virágod Ejté meg egykor lelkemet; Azt a napot, azt a virágot Feledni nékem nem lehet! Ébredő szív első szerelme, Van-e ki téged elfeledne?... Van-e ki téged eltemet?... Ady Endre
5. Isten veled jó lány, Álmom tündére te! Utószor szálljon rám Szemed tekintete; Ha már nem nézheték Bele örökre én: Mosolygjon egyszer még Oly édesen felém! Balogh Zoltán
6. Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Komjáthy Jenő
7. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
8. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
9. Lehet-e feledni azt, kivel lényünk egybeolvadt, kit jobban szeretünk mindennél, még a saját boldogságunknál is? Lehet-e feledni, kit szívünkbe zárva őriztünk, mint éltünk legnagyobb kincsét; lehet-e feledni, kinek ajkairól az örök üdv édességét szívtuk, kinek forró lehelete arcunkat perzselte, ki szerelemről suttogott, örök hû szerelemről, lágyan, édesen; lehet-e feledni azt, ki olthatatlan lángra lobbantotta a szívet, ki angyali mosolyával egy mennyet tárt fel elénk, teli kéjjel, üdvvel, boldogsággal! ...Nem lehet! E hitem szikla-erős marad, ha el is vesztem reményemet! Rudnyánszky Gyula
10. Azt mondtad: Álmodj! álmodoztam. Ha szóltál: Szeress! szereték. Mint a madarat, ösztönöm vitt Titkon, de biztosan feléd, S ha csókod érzém: édenné lett Előttem a zord sivatag... Nekem nem voltál soha játék, Mindig szentnek tartottalak. Endrődi Sándor