Sercints gyufalángot, s képzeld amaz éjfélt. A tûz körül barmok, holmik, effélék, képzeld - amint arcod kendődbe törölted - az ott Mária, József s pólyában a Kisded.

Kapcsolódó idézetek

1. Karácsony, karácsony, karácsony. Rozsda rózsáll a rácson. Szent József keresztfát ácsol önmagából, az ácsból. Mária tíz ujja - gyakd meg! - vaskampó, vérrózsás vasszeg. Tenyere szögesdrót-pólya. Jézuskát altatja, óvja. Bella István
2. Szertemállott árnyak rég az éjben, s benned is hunyóban már a tûz. Soknak ültél, tudom, az ölében, ahogy most az én ölemben ülsz. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
3. Mi a tûzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Arany János
4. Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tûz, az otthoni tûz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több! Guy de Maupassant
5. A te fácskáid télben, éjszakában És Isten irgalmában állanak. És ennyi minden, amit te tehetsz, És ennyi minden, amit tehetünk: Papírral, ronggyal és remegő kézzel Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk. A rossz hírek, a hiába-betûk Összeszövődnek téli takaróba, A rongy, a papír és a Kegyelem, Ha érünk új tavaszt - Tündérkéidet tavaszig megóvja. Reményik Sándor
6. Tente baba, tente, A szemedet hunyd be! Alugy ingó-ringó, Piczi rózsabimbó! Majd felkölt a hajnal Fülemile-dallal, Fölkel a kis czicza, Gyuricza, Katicza, Méhe, lepe, dongó, Aranyos pillangó, Fölkel az ibolya... Csicsija, bubuja! Pósa Lajos
7. Az édes tiszta tûz, mely kedvesed szemében oly szelíden ragyog, az áldott enyhe tûz, mely bárkinek öröm, tenéked átok épen, mi mást mulatni vonz, téged tépődni ûz, mi másnak lelket ád, tenéked lelked rágja, kínpadi láng neked, mi másnak szent sugár. Babits Mihály
8. Ég veled, napfény, meleg, és minden, ami él! Mocskolja sötét szégyen nevét, ki hitvány, s halni fél. Robert Burns
9. Hûvös lett és tüzet gyújtottak. A tûz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Õ a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fûben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő? Wass Albert
10. Tüzet raktam a szívemben. Keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam, és néztem, ahogy elég benne a bánat. Vagy öröm volt... 30y