Szellemem (...) föllázad a nyugalom ellen. Adjon egy problémát, valami munkát, a legnehezebb titkosírás megfejtését, a legbonyolultabb eset tisztázását. Akkor a rendes kerékvágásba jutok, és nincs szükségem semmiféle izgatószerre. De a lét unalmas egyhangúságát utálom: epedek a lelki izgalmak után.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél idegőrlőbbek a hétköznapjaink, minél inkább úgy érezzük, kihasználnak bennünket, lelkünk annál erősebben törekszik a kiegyenlítődésre, a nyugalmi állapotra. Kontra Ferenc
2. Az unalom nem csak unalmas, egyenesen rémisztő. Rákényszerít bennünket, hogy nagyobb kérdéseken agyaljunk, olyasmin, hogy minek mi az értelme, mi a célja. Ugyanakkor az unalom remek lehetőség új dolgok felfedezésére is. Az unalom teremti meg azt a teret, amelyben új gondolatok megszülethetnek. Unalom nélkül mást se teszünk, csak reagálunk a minket körülvevő ingerekre ahelyett, hogy valóban belemerülnénk az élményekbe. Anna Lembke
3. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
4. Félelmetes, ha az emberre rázuhan hirtelen a nem kívánt magány süket csöndje... Amikor a környezet néma, de a lélekben harc dúl, keserûség, szemrehányás és panasz, s oly nehéz megszerezni a belső csönd kegyelmét... Mert a belső csend a legfontosabb. Az ordító világ közepette a lélek egyenletes, alig borzoló hullámzását megteremteni; azt az életérzést, hogy Én-ünk legbelső titokszobáját nem rombolhatja össze semmi; vagyok aki vagyok, még fájdalomban is vagy örökös csatazajban. Jókai Anna
5. Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek. Titus Maccius Plautus
6. Még a legfásultabb, legfáradtabb elme is bátorítást kap a sorstól, hogy észrevegye a valódi gyönyörök csiklandozását. Amikor így teszek, mérhetetlen nyugalom száll meg - odahajlítom, odairányítom lelkem, hogy hozzátapadjon, és élvezze a jót. Nem azért, hogy belevesszen, eltûnjön benne, hanem éppen az ellenkezőjéért: hogy megtalálja benne önmagát. Michel de Montaigne
7. - Nyugalomra van szükségem. - Az élet helyett?
8. Szeretsz velem lenni, az egyedüllétet (...) ki nem állhatod. Mindig a kalandot keresed, hogy ne kelljen a fontos dolgokkal foglalkoznod. Az éltet, ha az ereidben tiszta adrenalin folyik, és megfeledkezel róla, hogy ott vérnek kéne folynia, és semmi másnak. Paulo Coelho
9. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
10. A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek. Dzsaváharlál Néhrú