Szemünket bár füst, korom marja s bőrünkbe éved dühös szikra; sorsod, hogy bírjad s tûrd magyarja: ne szálljon át a fiainkra.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha jősz, lángok emésztenek; Ha mégy, kinok öldöklenek; Éltem csak gyötrelem. Jőj és ne menj, s napom virad, Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat Siromba' meglelem. Bajza József
2. Ha már miénk a gyötrelem, S még gyöngeség rendeltetett, Erőt adj hozzá, Istenem, Hogy ne mutassuk senkinek! Fernando Pessoa
3. Ha napszerû nem volna már a szem, Nem láthatná meg a napot sohasem. S ha nem lappangna bennünk égi szikra, Az isteni szép sohsem boldogitna. Johann Wolfgang von Goethe
4. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
5. Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában. Robert Merle
6. Azt akard, amit el sem ér a szem, zúzd el, amitől megtorpan az ész! Ó, ifjúság, sasként szállj, sebesen, karod legyen villám-fenyegetés! Adam Bernard Mickiewicz
7. Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek tengere vad háborúra kél, s a zátony mirajtunk kacag; akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat!
8. Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már, Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár. Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam, Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van. Tóth Krisztina
9. E könnyek, melyek fel-feltörnek, Úgy kínoznak és elgyötörnek, A mosolyunkat megtapossák, De lelkünket tisztára mossák. Szenes Hanna
10. Sors, akarat oly ellensarki vég, Hogy terveink legtöbbször füstbe mennek; Miénk a szándok, nem sükere ennek. William Shakespeare