Talán tényleg jobban szeretnénk az Istent, ha úgy kezelnénk, mint egy szeretőt. Akitől mindig elvárjuk, hogy örömmel fogadjon minket, de nem engedjük meg neki, hogy ránk unjon. Egy kicsit mindig visszahúzzuk a pórázt úgy, hogy olykor vétkezünk. Mit kezdene Isten a tökéletességgel? Angyalai már vannak. És mi olyan aranyosak vagyunk, amikor vétkezünk. Duzzog egy darabig, végül azonban visszafogad, mert ő sokkal jobban szeret minket, mint mi őt. Megbocsátja a lelkünk trehányságát és ápolatlanságát, ha az csak ritkán fordul elő. Ám ha mindig piszkosan és rendetlenül mutatkozunk előtte, ne siránkozzunk, ha végül ellaposodik a kapcsolat.