Ugrás a tartalomra
Tél van helyetted - elmentél a nyárral,
tenyérnyi ég sem símogatja formád
fagyott nyomát a parthomokban immár.
Kapcsolódó idézetek
-
Karjaid engem többé nem melegítenek.
Tested eztán nem az én combomon hevül.
Idén is csak kuporgok majd a takaró alatt,
s vágyom utánad szemérmetlenül.
-
A tested színe, szád
és hajad nem egyéb
immár, mint évszakát
kereső puszta lég.
Jules Supervielle
-
Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a fákon,
s az éjtől visszakérem lelkedet.
-
Eltört a nyárnak hegedûje.
Melegje elfogyott a Napnak.
Szívünkre csend, fészkünkre gond száll
S ajtót nyitunk a téli fagynak.
Móra László
-
De messze jársz is tőlem már. Emléked
szívemben lassan megcsendesedik.
Elhalkul, mint a távolodó léptek,
hideg vagyok, közömbös, hó esik.
A tél a szerelmemet összehúzza,
fel-feldobbansz bennem, de merre vagy?
nem sejtem már. Magános lettem újra,
és dermedt. És dermesztek, mint a fagy.
Lakatos István (költő)
-
Didergek hiányod
hidegében.
Utassy József
-
Olyanok is vagytok, akár az évszakok, és bár a télben megtagadjátok a tavaszt, a bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet.
Kahlil Gibran
-
Jó reggelt, Tél! Már vártalak.
Hajnalban a deres mezőn,
este a kopasz fák alatt.
A fagy jelezte jöttöd,
hogy az őszt a sárba döntöd.
A fagy és a félelem,
hogy fény nélkül mi lesz velem.
-
Hiányod
lenyomata
léttelen lét
a léten.
Rákos Sándor
-
Lángokat lehelsz a télbe,
selyemben kiállsz a szélbe,
havas melled ormosodik,
szemem érte kormosodik.
Nagy László