Testetlen szélként szálltam át a pusztán, valahonnan a testem rámszakadt, azóta véresre zúzva hever a lelkem gerincem-csontom romjai alatt.

Kapcsolódó idézetek

1. Hisz mint rongyos, ócska zászló lóg lelkem testemen, idestova letépik, s maradok meztelen. Nemes Nagy Ágnes
2. Kiszakadtam testemből, satnyábbá lettem, mint a kósza árnyék, erőtlenebbé, mint a kóbor kísértet... elsorvadtam, de éltem. Joanne Kathleen Rowling
3. Úgy éreztem magam, mint egy darab szakadt, mocskos rongy. Azokat a véres foltokat senki sem fogja tudni már kimosni. S az az én vérem volt, belülről véreztem, kifakadt a lelkem, és tanácstalanul meredtem magam elé. Dora Craiban
4. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
5. Engem is szétzúzott e század! Én is közéjük estem: a reszelék, a törmelék közé: megtöretett a testem. Keszei István
6. Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Ady Endre
7. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
8. A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bûnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.
9. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
10. Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tûzben vacogott. Jean Racine