Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, s egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
2. Egyre csak árván fekszem az ágyon, s arra gondolok, amire vágyom. Cao Hszüe-csin
3. Beléd kapaszkodnék, de nem vagy már sehol. Egyedül állok itt s a nagy korong forog, forog. Kassák Lajos
4. Egyedül, távol a világtól, a fûben fekszem, semmi gondom, csak hiányzol minden percben. Caramel
5. Szerencsétlen s magányos teremtmény vagyok. Körültekintek, s nincs barátom, nincs rokonom a földön. Mary Shelley
6. Minden elmúlt már, mindenért kár. A partról nézem én, hogyha elköszön a szél, semmit sem tehetek én.
7. Puszta világra jön a tél, árvaságomra nincs födél. Nagy László
8. Éreztem, hogy üresen tátong körülöttem az élet, s ebbe az ürességbe én csak egy betévedő egérke vagyok, akinek rágnivalója nincs. Gárdonyi Géza
9. Magam vagyok, mint a szél a pusztán... meghalok, senki se sirat meg... szörnyû egyedül. Anton Pavlovics Csehov
10. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. Pilinszky János