Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem?

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan megőrizhetetlen egy mosoly, egy csók, egy simogatás, egy virágillat a nyári kertből, egy fellobanásnyi mindörökre. Ágai Ágnes
2. Sütiillat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tûzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás. Ne csak egyszer, ne csak ezen a napon gondolj azokra, akiket szeretsz, hanem mindig!
3. Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Ábrányi Emil (ifj.)
4. Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem volt szivemben ősz, tavasz, Érted, mint a nyár, égett az. Petőfi Sándor
5. Idegeidben azt a lobbanást, tudod, melyiket, a villámcsapást, amely megolvasztott, megvakitott s egy percre csillagokig tágitott (...), mondd, édes, azt a percet, s társait (ne is szólj, elég ajkad mosolya) - el tudnád felejteni valaha? Szabó Lőrinc
6. Számtalanszor újra látom képedet, kedves emlék, elfeledni nem lehet. Szőke fürtjeiddel játszadoz a szél, elmúlt szép napokról, terólad mesél... Szilvási Lajos
7. Egyszer szerettem volna mosolyodat üstököshöz hasonlítani ami fényével kettéhasítja az eget, erejével, lángolva vágja szét, célt ad neki, hírré teszi (...) De minden üstökös csak azért jön, hogy aztán menjen, eltûnik, mi pedig itt maradunk a sötéttel, távolléttel, keserves magányban. Jón Kalman Stefánsson
8. Mióta tegnap megcsókoltalak (...), folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörû mosolyát az ajkadon. Szabó Lőrinc
9. Lehet, csak a hibátlan testedet szerettem, s föltárult, elengedett szépséged gyújtottam ki a szilaj szenvedély képzelt lángcsóváival? Lehet, hûséged, vadságod csupa varázsolt rongy volt, festett glória: én rádbûvöltem rajongón - te csak eltûrted jámbor hóbortjaimat? Lehet, hogy így volt. Akkor is neked köszönök mindent - s elvégeztetett. Fönntart még a tőled vett lendület. Már semmi sem leszek tenélküled. Garai Gábor
10. Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani, nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként, és térdre rogyva esketni a hûséget. Meséket mondhatnál, amikből megtudnám, ki vagy te, aki mindig itt vagy, de valahogy mégis folyton hiányzol, mint a légszomj - fojtón hiányzol. Anna and the Barbies