Valójában senki sem lélegzik fel, a levegőben szálló finom porszemcsék ezekben a pillanatokban is akadálytalanul zúdulnak be a légutakon az emberek szervezetébe, károsítva az oxigénellátásért felelős hörgőcskéket, rákot, asztmát, tüdőtágulást és hörghurutot okozva.

Kapcsolódó idézetek

1. A valóságban (...) az ember nem azért hal meg, mert egy csuklyás alak megérinti a vállát, vagy mert isten így rendeli, és nem is azért, mert a halandóság valami kozmikus terv része. Az emberek mindig valamilyen technikai hiba miatt halnak meg. A szív nem pumpálja tovább a vért. Valamelyik főartériát eltömítik a zsírlerakódások. Rákos sejtek burjánzanak el a májban. Kórokozók szaporodnak el a tüdőben. És mi okozza ezeket a technikai problémákat? Más technikai problémák. A szív azért nem pumpálja tovább a vért, mert nem jut elég oxigénhez. A rákos sejtek azért burjánzanak el, mert egy véletlen genetikai mutáció átírta az utasításaikat. A kórokozók azért kerülnek a tüdőnkbe, mert valaki ránk tüsszentett a metrón. Nincs ebben semmi metafizikai. Ezek tisztán technikai problémák. És minden technikai problémára van technikai megoldás. Yuval Noah Harari
2. A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy. Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik. Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik. Tévedés. Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé. Müller Péter
3. A dohányzás (...) egyike azoknak a ritka tevékenységeknek, amelyek a költséges, de a társadalombiztosítás által támogatott halálon kívül tényleg nem adnak semmit. Dohányosként orosz rulettet játszunk, csak nem adjuk tovább a pisztolyt. Mert nem a tüdő az egyetlen szerv, amelyik károsodik a több mint 4000 méreganyagtól, amelyet a dohányfüst tartalmaz.
4. Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében. Truman Capote
5. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
6. Az emberek túl sokat aggályoskodnak minden apróságon. Ez csak arra jó, hogy megmérgezze az életünket. Teljesen fölösleges lényegtelen dolgokon görcsölni. Bill Watterson
7. A tüdő tisztítja a levegőt, a vese a vizet, a szív pumpálja a vért, mindennek helye van, és ez mennyire szép lehetne... de attól, hogy tudod a dolgod, még nem lesz okod. Attól, hogy van okod, még nem leszel okos. Hiszen ezt megérteni nem, csak belehalni lehet. Szendrői Csaba
8. A levegő, ami megtölti a tüdődet, azt az oxigént tartalmazza, ami fotoszintézis útján készült. Amikor levegőt veszel, az erdők leheletét lélegzed be. Ez az oxigén, ami átjárja a testedet, és a véreddel eljut minden egyes sejtedhez, a napfény és a levelek érintéséből születik. Amikor pedig kifújod a levegőt, szén-dioxidot adsz vissza a világnak, ami táplálja a fákat. Minden lélegzetvétellel téged éltet a világ, és minden kifújással te élteted a világot.
9. A levegőben igen gyakoriak a rosszullétek, sőt a halálesetek is. Stresszes elfoglaltság az utazás, ami sok esetben heves érzelmi reakcióval is párosul. Ami az egyik ember számára egy unalmas hétfő reggeli út a brüsszeli hivatal felé, az a másiknak az életében akár hatalmas változás kezdete lehet. Soha nem lehet tudni, milyen gondolatok járnak az üléseikben feszengő utasok fejében. Vajon kényszerûségből búcsúztak el szeretteiktől a repülőtéren? Egy új élet lehetősége hajtja őket más kontinensre, menekülnek, gyászolnak, vagy boldogságukban mennek világgá? Amikor az utazás feszültsége és a repülés negatív fizikai hatásai találkoznak egymással, szívek állnak meg, tüdők adják ki magukból az utolsó leheletet, emberi életek érnek véget. Kordos Szabolcs
10. Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Wass Albert