Téma
Birtoklás idézetek
-
Lassanként (...) kezdtem rájönni arra, hogy ez a világ szenvedéllyel megélt valóságon alapszik, meg a túlélésért folytatott vég nélküli harcon, és a harc kimenetelét illető reményeken. Ez a nők világa, nem a férfiaké. A férfi megmarad vadásznak: nemtörődöm, rongyos, gyakran éhes, és mindig előre igyekszik, sarkában pedig ott lohol az asszony és a gyermek. Az ő világában nincs szükség politikára, csak jó szemre, gyors kézre, és máris övé a préda. Agatha Christie
-
Ahhoz ugyanis, hogy saját magunk alakítsuk, formáljuk boldogságunkat, bizonyos élettapasztalatra, emberismeretre, ítélőképességre van szükségünk. Egy fiatal, tapasztalatlan lányt könnyû becsapni, könnyû zsákmánya lehet a kalandoroknak... És a valódi boldogság helyett a boldogság illúzióját kapja. Berkesi András
-
Tudom, hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra. Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet - számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis, időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz "az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel, aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek köze sincs a valósághoz. Oravecz Nóra
-
Mily sokféleképp ítéljük meg a dolgokat! Hányszor változik az elképzelésünk! Amit ma hiszek, azt minden képzelőerőmmel hiszem; minden csápommal és karommal megragadom... Nyakig benne vagyok, testestül-lelkestül; de nem egyszer, hanem százszor, ezerszer s naponta megint más után kapok, s megint csak eleresztem. Michel de Montaigne
-
Az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megismerje és megmagyarázza a körülötte lévő világot - de nem feltétlenül úgy, hogy tudása pontos és valósághû, hanem hogy pszichológiailag kényelmes legyen. Azaz kielégíthesse az adott csoport vágyait, összhangban legyen saját maga és az őt körülölelő csoport korábbi hiedelmeivel és világnézetével, továbbá megnevezze és egyben csoportján kívül helyezze a problémák felelőseit. Az elméleteknek nem kell igaznak lenniük, a fontos, hogy megnyugtatóak és "hasznosak" legyenek. Az önkiszolgáló hazugság sokkal kellemesebb, mint a kényelmetlen igazság. Krekó Péter