Téma
Diplomata idézetek
-
Még ha a galaxis számos bolygóján számíthatunk is élőlényekre, ők valószínûleg nem törődnek velünk. Ezek az életformák rendkívül változatosak lehetnek, óriási gázfelhők, önszervező mágneses mezők vagy éppen krumpliszerû lények mozdulatlan sorokban, esetleg égi harmóniákon merengő bolygóméretû vegetáció, egy planétányi zuzmótelep a sziklák napsütötte oldalához tapadva. Nincs okunk feltételezni, hogy az ilyen létformák bármelyikét is érdekelné, mik vagyunk és mifélék a céljaink. Így pedig - bár valószínûleg más bolygókon is van élet - az ufók majdnem biztosan nem egyebek mint... mint azonosítatlan repülő tárgyak. Azonosítatlan objektumok, de nem azonosíthatatlanok vagy földönkívüliek. John Allen Paulos
-
Annyiszor hallottuk már, hogy a kutya se fog ebbe vagy abba a színházba járni, és különben is jön a tévé, a videó, a film, meg a színházi felvétel. A közösségi élmény létszükséglet. A moziban is az a jó, hogy együtt bámulunk, zörög a vetítőgép, meg a másik kukoricás zacskója. A színházban pedig lesed, hogy a többiek felöltöztek-e rendesen, nevetnek-e, köhögnek-e, hogy lesz-e közös vastaps.
-
Bármilyen gazdag is vagy, ha meghalsz, a pénzed nem jelent semmit. És mit ér a státusz, a hírnév, ha senki nem áll melletted? Más szavakkal: a pénz és a tekintély nem feltétlenül kellenek ahhoz, hogy tartalmas életet élj. Mi az hát, ami valóban számít nekem? Könnyû kérdés volt. Tenni valamit másokért, a társadalomért. Törődni a többiekkel. Megérteni és megértetni magunkat annyi emberrel, amennyivel csak lehet. Egyik sem könnyû dolog, de tudtam, ha elérem céljaimat, büszkén mondhatom, hogy boldogan élek. A lényeg: meg kell tanulnom magasra értékelni önmagam.