Téma
Egyenlőség idézetek
-
Valaki figyelmeztethet, hogy egész életedben jelentéktelen dolgokhoz ragaszkodtál, de a halál egyetlen szempillantás alatt mindet el is ragadja tőled. Rengeteg tanítás szól arról is, hogy mindannyian, nők és férfiak, egyenlőek vagyunk, és hogy nincs különbség gazdag és szegény között, de a halálban valóban mindnyájan egyenlővé válunk. Michael A. Singer
-
Állandóan azt sulykolják belénk, hogy az emberélet a legszentebb dolog az univerzumban. Mindenki ezt mondogatja: a tanárok az iskolában, a politikusok a parlamentben, a jogászok a bíróságon és a színészek a színpadon. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, amelyet az ENSZ a második világháború után fogadott el, és amellyel talán a legközelebb jutottunk egy globális alkotmányhoz, kategorikusan kijelenti, hogy az élethez való jog az emberiség legalapvetőbb értéke. Mivel a halál nyilvánvalóan megfoszt minket ettől a jogtól, emberiségellenes bûn, és így hadat kell viselnünk ellene. Yuval Noah Harari
-
Akik megpróbálják egyenlősíteni az embereket, soha nem teszik őket egyenlővé. Minden társadalom a polgárok különböző rendjeiből áll, s ezek közül némelyeknek a legmagasabb helyet kell elfoglalniuk. Az egyenlősítők tehát csak átalakítják és eltorzítják a dolgok természetes rendjét; felborítják a társadalom építményét, amikor a magasba repítik azt, ami a szerkezet szilárdságának kívánalmai szerint a földön kellene, hogy maradjon. Edmund Burke
-
Háromfajta embertípus van, de az is lehet, tévedek. Azok, akiknek életcélja önnön életük, az evés-ivás, csókolódzás, meggazdagodás, megdicsőülés... aztán azok, akiknek nem a saját, hanem valamennyi ember élete a céljuk, úgy érzik, minden ember egyenlő, és azért harcolnak, hogy fölvilágosítsák az embereket: szeressék egymást, ne ártsanak egymásnak. És végül azok, akik azt a célt tûzik maguk elé, hogy a mindenség életét éljék: emberek, állatok, növények, csillagok, mindnyájan egyek vagyunk, egyazon lények, mely ugyanazt a rettentő harcot vívja. Nikosz Kazantzakisz
-
Az emberek közt az a gyenge, aki szegény, s ha könnyítünk sorsán, a fennálló rendet rúgjuk fel, a természettel kerülünk szembe, felborítjuk azt a kényes egyensúlyt, mely végtelenül finom rendszerének alapja. A társadalom szekerét a végzetes egyenlőség irányába tolnánk, nemtörődömségre, semmittevésre ösztönöznénk a szegényt, arra tanítanánk, hogy lopja meg a gazdagot, ha az netán nem volna hajlandó adakozni, s mindezt azzal érnénk el, hogy hozzászoktatnánk a munka nélkül szerzett jövedelemhez. Donatien Alphonse Francois de Sade