Téma
Egyenlőség idézetek
-
Bármilyen furcsán is hangzik, de a vaskos könyvek az olvasó kényelmét szolgálják: ha már egyszer befészkelte magát egy meghatározott fikcióba, otthonosan mozog a házban, ahol a szereplők élnek, hasonló folyamat játszódik le egy bestsellerben is fejezetről fejezetre, mint egy szappanoperában; azért kedvelik a háziasszonyok többek között a mamutsorozatokat, mert olyan minimális szellemi hozzájárulással ringatózhatnak a rétestésztává nyúló történetben, hogy közben semmiféle többletinformációval nem kell terhelniük magukat, egy újabb film elé ülni mindig kockázatosabb, hátha nem tetszik a helyszín vagy a szereplők kara. Ezért van az, hogy már az alcím feltünteti, miféle nézőközönségnek szánják. Már senki sem csodálkozik a szellemi renyheségre utaló meghatározásokon a tévémûsorokban, hogy most egy "kórházsorozatról", gimnazistákról, ügyvédekről szóló szappanoperáról vagy úgynevezett családi sorozatról van-e szó. Kontra Ferenc
-
Az olyan emberek között, akik az ételeknek előkelő, többnyire idegen neveket adnak, nem érzem otthon magam. Nekem a "mozzarellás bruschetta" mindig is melegszendvics volt és az is marad, én jobban szeretem az egyszerû ropit, mint a "tapas"-nak nevezett falatokat, és szerintem a "smoothie" sem más, mint egy péppé darált uborka. Nem igaz? Itt az őszinteség a kulcsszó; aki már a sörkorcsolya egyszerûségét is fényezett szavak mögé akarja rejteni, az bizonyára saját magát is hamis körítéssel tálalja. Dimitri Verhulst
-
A kárörvendő örömest ülteti embertársait a gyóntató székre, vallatja őket, hogy aztán hátuk megett örömmel dörzsölhesse kezeit; igazán sok ember kérdezősködik tőlünk, hogy végehossza nincs föltevéseivel, látszólag barátságos megjegyzéseivel kicsalja minden titkunkat. Ilyen emberektől óvakodjunk minden körülmények között. Felismerhetők igen könnyen. Kérdéseik rendesen olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket örömest elrejtenénk, melyeket mi legbensőbb tulajdonunknak tartunk és nem szeretnők a tömeg tekintetének és bírálatának kitenni. Kalocsa Róza