Egyszerűség idézetek

Annyira természetessé vált számomra a telefon, hogy már észre se vettem természetellenességét: azt a feszültséget tompító vonását, amellyel a világ dolgait és a sajátunkét is bizonyos távolságban tarthatjuk magunktól. Száz méterről például egy gázolásos karambol vagy egy vadul csókolódzó pár látványa sem ugyanaz, mint félkarnyi közelségből. A telefon is közbeiktatott távolság, finom szigetelés. Absztrakttá halványít belőlünk sok mindent. Fásultabb kockázattal lehetünk gyávábbak, ha szembesülés nélkül, dróton át beszélhetünk. Csoóri Sándor

A színészek manapság hajlamosak felsőbbrendûnek tartani magukat a szakmájuk miatt, de előfordul ez írókkal, mûvészekkel is. Fontos tudnunk, hogy száz évvel ezelőtt teljesen más volt egy háziorvos társadalmi státusza: sokkal jobban tisztelték. Ma már - szemben a mûvészekkel - egyáltalán nincs tekintélye.

A szó kimondatott, visszavonni nem lehet, ott marad a közös levegőben, molekulává válik, az is csak egy metafora; nem száll el, bármit is tartson erről a mondás. Hiába töröltek el mindent, ami a szavak után következett - bejegyzett élettársi kapcsolat, tisztelet, köztársaság -, a szó nem kitörölhető, ember, internet nem felejt. Ott van, látszik, emlékszik. Braun Róbert

Naponként meghalunk, mert naponként elvész életünk bizonyos része s még akkor is, midőn növekszünk, fogy az élet. Magát azt a napot is, melyet töltünk, a halállal osztjuk meg. Lucius Annaeus Seneca

Velem azért könnyû elhitetni, hogy szart se érek, mert én magam is ezen a véleményen vagyok most már meglehetősen hosszú ideje. Önmagam számára az érettség, a felnőtté válás folyamatában megtett előrelépés mértékegysége az, hogy mennyire látom tisztán önnön haszontalanságomat, csekély és könnyedén megkérdőjelezhető értékeim jelentéktelenségét, s hogy ráadásul mindez csakis engem érdekel. Miközben sokszor különös, naiv elkötelezettséggel hiszek az emberiségben, és meggyőződésem, hogy az emberek egymás felé hittel, szeretettel és megértéssel fordulnak, saját létezésemet mégis egy véletlen mûvének tartom, ami egyedül az én számomra nevezhető szerencsésnek, és ezzel mindenki más is tisztában van.

Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem, emlék vagyok én is, sosem volt szerelem.

De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Márai Sándor

Ha az aggkor beszél, az ifjúság meg se hallja. Mark Lawrence

A magunk hibája egyszeriben szörnyen súlyossá válik az olyan emberrel szemben, aki már nincs többé. Lev Tolsztoj

Az ember nem évei száma miatt hal meg, hanem mert nem találja meg elveszett ifjúságát.

A szív, az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj, Ha szembejössz, és nem is szólsz énhozzám.

Az élet kemény, aztán meghalunk. William Nicholson

Sötét a letûnt igaz szerelem, Akár a démonok S az éjszaka árnyai. Deborah Harkness

Immár gyógyulok, A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem. Immár mosolyogni megtanultam újra És aztán rendre szépen elfelejtem. Berde Mária

Az elhunytakat nem tesszük halhatatlanná azzal, hogy írunk róluk. A nyelv eltemet, de nem támaszt föl. John Green

Miközben a regényalakot formáltam, egyre jobban megkedveltem benne az embert, és nem volt okom megölni őt, mert rájöttem, hogy egy komoly író nem ölhet meg egy regényalakot, ha nincs rá meggyőző oka. Gabriel García Márquez

Milyen érdekes, hogy az ember oly könnyen kiönti a szívét egy darab papírnak, miközben szemtől szemben megszólalni sem mer. Carlos Ruiz Zafón

Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.

Mintha egyek lettünk volna. Amikor mondani akartam neki valamit, ő kinyitotta a száját és elmondta ugyanazt. Utána voltak azok a pillanatok, amikor a mellkasán pihentem és hallgattam a szívverését. Majd rájöttem, hogy a szívünk egyszerre ver. Nekem megadatott az a lehetőség, ami keveseknek, hogy Isten direkt az én kedvemért alkotott egy embert, csak nekem.

Lehet, hogy az életnek nincs értelme. Vagy ami még rosszabb, van neki, de nem értek vele egyet. Ashleigh Brilliant