Egyszerűség idézetek

Emlékezetem viaszfigurái, olykor, ha alaktalanná gubancolódnak is, vissza-visszatérnek, és néha élesebben mutatkoznak, mint azelőtt. Az édes élet patakja forr ilyenformán aszúvá, ami megmarad, azt érdemes kortyonként ízlelni, hogy a velünk történtek értelmére ráérezzünk. Tar Károly

Egész életünket kőből emelt falak között töltjük. (...) Egy idő után az ember maga is kővé dermed. A gondolatai mindenképpen. Csak meg kell nézni a városi polgárokat, akik soha nem mennek a városfalakon kívülre: csupa-csupa kő. Nem is nevetnek soha, mert akkor szétrepedezne az arcuk.

A gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk. II. Erzsébet

Jobb, ha a felszín alá nézünk, mivel lehet, hogy a vérvörös alma belseje valójában rothadt.

A torkom összeszorul, járni alig bírok. Az útra napfény borul, ha rád gondolok, sírok. Vad Fruttik

Ez hát a hon... Ez irdatlan Hegyek közé szorult katlan. S az út... kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre, S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére Bélyegével homlokomon... Szerzett ellen, vesz­tett rokon Átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más?

Eleinte még reméltem, hogy csak tévedek, egyáltalán gondolni sem akartam rá, de egyszerûen nem tudtam kikerülni, és egyre jobban megijedtem. (...) A kórházban el kellett fogadnom, hogy egy gyerek, a saját gyerekem növekszik bennem, és akkor megértettem, hogy ha abortuszom lenne, akkor nem tudnék már úgy élni, ahogy korábban. Végre elmúlt a félelem és a feszültség és csak az járt a fejemben, hogy össze kell szednem magam. Nem is tudom, hogy mondjam el, de... úgy éreztem, mindenáron muszáj megőriznem a bennem növekvő életet.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Arthur Schopenhauer

Ma Magyarországon a panaszkodás kultúráját éljük. A "hogy vagy?" kérdésre fásult panaszáradat érkezik: "jaj, ne tudd meg, ma reggel odaégett a kávéfőzőm gumija, aztán kiderült, hogy elfogyott a neszkávé, a szomszédban meg bezárt a kávézó" és így tovább. A deprimáltság - nem a klinikai depresszió - elfogadott viselkedési változat lett. Pléh Csaba

Nem ír. Nem írok. Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó. Simon Márton

Akinek a zsebe sovány, ahhoz a vér szava komisz. Francois Villon

Vannak napok, amiken megtörünk, Vannak sebeink, amiket óvunk, Vannak biztosítékaink, amiket megmentünk, De van szívünk is, amit sosem vesztünk el.

Nem jó, ha az ember elkezdi komolyan venni magát. Elmore Leonard

És vagyunk mi, acsarkodó, figyelmetlen, sértett, megalázott, elbutult, egymással röhejesen kijátszható (és van is, aki röhögjön a háttérben), Európától egyre inkább elszakadó, saját lehetőségei alatt teljesítő, szabadságnak, függetlenségnek - így - még csak a közelében sem lévő magyarok, együtt. Esterházy Péter

Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Serfőző Simon

Egyszer egy este történt, röviddel azután, hogy hazaértem. Álltam a szoba közepén, és úgy éreztem, elemészt a szomorúság. A tehetetlenség. A szívemen karcolások, hajszálrepedések. És akkor szétestem. Tagjaim kopogva szétgurultak a szobában, csilingeltek a csontok, a belső szervek puhán gördültek, mint a kilyukasztott gumilabdák. Nagyot kiáltottam. Beszaladt a családom, a fiam, a feleségem, a lányaim. És gyorsan, kétségbeesetten összeraktak. (...) Nézzenek rám. Olyan vagyok, mint régen. Megvan mindenem. De valami mégis elveszett belőlem. Talán valami illékony, ami láthatatlanul elillan az emberből, ha szétesünk. Vagy talán valami kis fény... valami kis fénypötty, ami nélkül félhomály van odabent. Lázár Ervin

Feledni akartad az éveidet? (...) Játszani akartál, mindenáron, holott ez az ismeretlen játszma nem neked való? Azt hitted, gyermek lehetsz újra? Ahhoz más arc kellett volna, barátocskám, nem a tied. Vége a mulatságnak, tessék fizetni. Bezárultak a kapuk, a magány következik, az ûr, a pusztaság; zokogás, amit senki se hall meg többé. Dino Buzzati

Nem volt több feszültség a levegőben, mely gondolataikat lefoglalhatta volna, tervezgetés, fontolgatás, s hogy mindez hirtelen nem volt többé, úgy érezték, mintha valahol valami hirtelen megszûnt volna. Talán az élet íze, a létezés értelme szûnt meg, vagy távozott el a felnövekedett gyermekek batyujában s ők ott maradtak a néma nagy estében egyedül. Wass Albert

Talán csak azért van mindig újra meg újra háború, mert egyik ember sohasem tudja egészen átérezni azt, amit a másik szenved. Erich Maria Remarque

Szíve kalapálását a mellkasomon éreztem, és az enyém is azonnal ugyanazzal a ritmussal válaszolt. Szívünk úgy kommunikált, ahogy tudatunk nem talált volna rá szavakat. A szívverés az őszinteség legtisztább formája.