Téma
Elfogadás idézetek
-
Ha csak akkor szeretünk valakit, ha a mi értékrendünk szerint él és cselekszik, az nem szeretet. (...) Mindenkinek a maga életét kell élnie. Persze, figyelni kell egymásra, különösen arra, hogy ne ártsunk senkinek, de lehetetlen mindenki óhaját teljesíteni, és főleg nem szabad úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Mindenki a maga döntéseiért felel.
-
Egy rövid ideig egy kis angliai plébánián szolgáltam. Minden vasárnapi mise után láttam, hogy egy fiú vár hátul a templomban. Aztán egy napon a fiú bevallotta nekem, hogy a kutyáját agyonverte egy lapáttal. Azt mondta, hogy a kutya megharapta a csecsemő húga arcát és meg kellett őt védenie. És azt akarta tudni, hogy ő ezért a pokolba kerül-e? Mondtam neki, hogy Isten meg fogja érteni és megbocsát neki, amennyiben sajnálja. De a fiút nem érdekelte a megbocsátás. Csak attól félt, ha a pokolba jut, akkor a kutya is ott lesz, és várja őt.
-
Korunk mindent átható őrületének kontextusában, amit mi normalitásnak, józanságnak, szabadságnak hívunk, minden hivatkozási rendszerünk bizonytalan és kétértelmû. Aki inkább meghal, mint hogy kommunistának tartsák, az normális. Aki azt mondja: elveszett a lelke, az őrült. Aki azt állítja, hogy az emberek gépek, nagy tudós lehet. Aki azt állítja, hogy ő maga gép, az - pszichiátriai szakszóval - a "deperszonalizáció" (személyiségvesztés) állapotában van. Aki vallja, hogy a feketék alacsonyabb rendûek, az köztiszteletre tarthat számot. Aki viszont azt mondja, hogy a fehérsége egyfajta daganat, az hivatalosan bolondnak minősül. Ronald David Laing