Téma
Feleség idézetek
-
Bármily különös, először történt meg velem: találkoztam önmagammal. Olyképpen, mintha a padláson álló kosárnyi kacat mellé kuporodtam volna, egyenként kézbe véve valamennyit, egyszerûen csak hagyván, hogy megérintsenek bennem valamit, s az a valami simogató, könnyû fájdalommal felelt az érintésre. Vavyan Fable
-
Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kialakítsuk a világunkat. Órákat és naptárakat készítünk, megpróbáljuk előrejelezni az időjárást. De életünk mely része áll igazán az irányításunk alatt? Mi van, ha csak az általunk elképzelt valóságban akarunk létezni? Ez őrültté tesz minket? És, ha igen, nem jobb ez, mint egy reményvesztett élet?
-
Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fûzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyû gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést. Baltasar Gracián
-
Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerû, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szûk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod. Antoine de Saint-Exupéry
-
Úrnőm, esdekelek; ki vagy? isten? földi halandó? Hogyha te istennő vagy, a tágterü égbe lakók közt - Zeusz atya gyermeke: Artemisz az, kihez én a leginkább tartalak arca hasonlónak, termetre s alakra; és ha halandó vagy, ki a földön tartja lakását, boldog apád háromszor, anyád is boldog, az úrnő, és testvéreid is háromszor: bennük a lélek örvendezve repes bizonyára örökre miattad, táncba vegyülni ha látnak ilyen szép tiszta virágot. Homérosz
-
Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig
-
Nem értek egyet Önnel, hogy a zene képtelen a szerelem érzésének mindent átfogó tulajdonságait visszaadni. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy erre csakis a zene képes. Ön azt mondja, hogy: ehhez szavak szükségesek. Ó, nem! Éppen a szavak válnak feleslegessé, s ott, ahol hatalmuk már megszûnt, jelenik meg (...) a zene. Pjotr Iljics Csajkovszkij
-
Csak azok az emberek nem esznek és alszanak jól, akik túl sokat gondolkodnak! Az egyszerûen gondolkodó emberek a test minden tevékenységét sokkal jobban végzik el, mint az úgynevezett értelmiségiek. Van bennük egy bizonyos békesség, hiszen a zavar és a káosz teremtéséhez bizonyos intelligencia kell. Sadhguru