Gyász idézetek

A bánat olyan, mint egy hullám. Meg kell ülni!

Csak bámultam rá, ahogy feküdt ott, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba - ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel -, amikor fel kellett volna háborodnom, és dühösnek kellett volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik.

A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is. Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között: - Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet. Kurt Vonnegut

Ma jött az első csöndes férfibánat És lágyan érintette szívemet, Mint nyárutó esője néma fákat, Melytől az első holt levél pereg. Ma jött az első, csöndes férfibánat, Ma már múltakba nézek én utánad. Juhász Gyula

Megkapni, kortyonként lenyelni a napi adagot: kielégülés. De ha csökken a véralkoholszint, akkor a legfeketébb gyászt kezdi el vetíteni az agyad. Hartay Csaba

S majd elmegyek hozzád Mama, vak szemeid megcsókolom. A szem-léket, az eltemettem-testrész üres fészkét, a szemlencse üres üstjét, az üvegtest-sírgödröt, a szivárványhártya-temetőt. Halálod elviszem. Most magam vagyok. Most temetés után. Most első halálod után. Az első temetés után. Halál-csöndágon leng szivem. Juhász Ferenc

A távolban élő magyar először az élet azon vetületét próbálja a hazaihoz hasonlóan kialakítani, amelyik a legjobban hiányzik neki. Ez lehet az étkezés, de lehet a baráti kör, testedzés, zene, tánc vagy bármi más.

Mindannyian menekülünk a fájdalom elől. Van, aki gyógyszert szed. Mások sorozatokat bámulnak a Netflixen. Vannak, akik romantikus regényeket olvasnak. Bármire képesek vagyunk, csak eltereljük a gondolatainkat önmagunkról. De nagyon úgy fest, hogy minél jobban óvjuk magunkat a fájdalomtól, az csak annál rosszabb lesz. Anna Lembke

Az anyaföldből való kimetszés, az idegenben-lét, az emigráció = kasztráció. Az idegenbe szakadt magyar = kísértet-magyar, aki magyarságát nem tiszta jelenlétként, hanem fantomfájdalomként, vagyis honvágyként tudja megélni, miközben a bensőségesség, a meghittség és az intimitás csak virtuális formában adódik számára. Az emigrációs trauma Skype vagy Viber segítségével történő orvoslása a Réti-festmény melankóliáját termeli újra digitális keretek között, csak itt már két virtualitás néz szembe egymással, mert a haza fogságában élők ugyancsak kísértetté válnak, hiszen az organikus jelenlét immár egyik fél számára sem hozzáférhető.

Egyre fakóbb arccal gondolunk rá, amikor még ölelkezve feküdtünk ringatózva a felhők között, meg az egészre, amit azóta a pusztulás csinál. Simon Márton

Nézlek téged, és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm, a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom. Quimby

Egy ifjú hős a harcban elesett: Barátai sajnálták egy keveset; Gyászolta kedvese négy hosszú hét, Húga egy évig, anyja amíg élt. Egy másik ifjú a harcból megtére: Előbb barátinál mulat kedvére; Majd szeretőjének borul keblére; Aztán megnézi mit csinál testvére; Õsz anyját is meglátogatja végre. Greguss Ágost

A nők életében az a legnagyobb megrázkódtatás, ha elveszítik szerelmüket vagy gyermeküket. Minden egyéb gödörből ki tudnak kecmeregni valahogy.

Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban. Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Õ volt AZ! Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk. Müller Péter

Hová menjek, ahol nem kísért meg a gondolat, hogy véget vessek az életnek is? Pedig az lenne a vagány! Csakhogy onnan nincs visszaút. Bármit ismernék fel a halál pillanatában, az már nem kamatozna sehol.

Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom. Heaven Street Seven

A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet. Arthur Schopenhauer

Amikor megláttam, hogy összerogy, akkor értettem meg, hogy a háború igazi kínszenvedése nem saját sebünk, hanem az, ha látnunk kell, miként sebzik meg azokat, akik drágák nekünk. Christopher Paolini

Ki után ájult búval nézünk. Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk, Bennünk sarjadtat: asszony-részünk. Ady Endre

Ha lesz a maradékaim között, akit vagy a kénytelenség, vagy az enyimhez hasonló elmebeli bomlás csatába visz, tudja meg, hogy a halál nem fájdalmas. A test már rohanásban elveszti csaknem minden érzékenységét: sem ütés, sem vágás, sem szúrás nem fáj, csak érintésképpen érződik. Ha meg halálos a seb, elkábulunk, mint ahogy mindennap is elkábulunk az elalvás előtt. Gárdonyi Géza